Szentírás: Lk 24,35–48
Most, hogy lecsendesedik a nap, nincs több kifogás. Nincs
több zaj, ami elnyomja a lényeget. Csak te vagy… és az igazság: hogyan élted
meg a tanúságtételedet ma?
A Feltámadott reggel küldött. Este pedig nem vádol – hanem
kérdez. Nem azért, hogy elítéljen, hanem hogy felébresszen.
„Ti tanúi vagytok ezeknek.” – ez nem múlt idő. Ez ma
történt. A kérdés csak az: látszott rajtad?
Volt pillanat, amikor dönthettél volna a szeretet mellett –
és mégis bezárkóztál?
Volt helyzet, ahol kimondhattad volna az igazat – és inkább hallgattál?
Volt lehetőség a megbocsátásra – és te mégis ragaszkodtál a sértettséghez?
Ez az este nem a bűntudaté. Ez az este a valóságé.
Nézzük meg ugyanazzal az élességgel, mi történt benned ma:
1. A Feltámadás ma is valóság volt – vagy csak gondolat?
Úgy éltél, mint aki tudja, hogy Krisztus él? Vagy csak „vallásos hangulatban”
voltál?
2. A megtérés ma megtörtént – vagy elhalasztottad?
Volt konkrét lépésed? Egy bocsánatkérés? Egy döntés? Vagy csak „majd holnap”?
3. Tanú voltál – vagy néző?
Beléptél a helyzetekbe, vagy kívül maradtál? Megszólaltál, vagy csendben
maradtál?
4. Egyházban maradtál – vagy magad útját jártad?
Engedted, hogy vezessenek, vagy inkább te akartál irányítani mindent?
Ez nem ítélet. Ez tükör.
És most jön a legfontosabb: még nincs vége.
A kegyelem nem reggel kezdődik – hanem most.
A Feltámadott este is ugyanazt mondja:
„Békesség nektek…” – nem azért, mert minden rendben volt, hanem mert Ő
jelen van.
És ahol Ő jelen van, ott mindig van újrakezdés.
Rövid ima
Uram Jézus,
köszönöm ezt a napot – minden fényével és árnyékával együtt.
Mutasd meg őszintén, hol voltam hűséges, és hol maradtam el Tőled.
Adj alázatot, hogy felismerjem a hibáimat,
és bátorságot, hogy holnap másképp éljek.
Tisztíts meg, erősíts meg, és vezess tovább az igazságban.
Ámen.
Útravaló gondolat
Mielőtt befejeznéd a napot – meríts belőle tanulságot, és indulj neki
holnap még
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése