Ne maradj a sírnál! – esti találkozás a Feltámadottal - kedd este húsvét nyolcadában

Szentírás: Jn 20,11–18

Este van. Lenyugszik a nap. És most őszintén: hol tartasz? Még mindig a „sírnál”? A fáradtságban, a csalódásban, a ki nem mondott kérdésekben?

Mária Magdolna is ott állt. Sírt. Nem értett semmit. És mégis: ott maradt. Nem menekült el. És ebben a kitartásban történt a csoda. Jézus megszólította őt név szerint.

Lehet, hogy ma te sem „éreztél” sokat. Lehet, hogy nem volt nagy lelki élményed. De ez nem jelenti azt, hogy Jézus ne lett volna ott. Lehet, hogy éppen akkor volt a legközelebb, amikor a leginkább üresnek tűnt minden.

Az esti csend különleges. Itt már nem kell szerepet játszani. Itt le lehet tenni a napot. A hibákat. A kudarcokat. A meg nem válaszolt kérdéseket.

És itt lehet figyelni.

Mert Jézus most is szól. Nem hangosan. Nem erőszakosan. De személyesen. Hozzád.

És a kérdés most is ugyanaz: felismered-e a hangját?

Ne vádold magad, ha ma nem voltál tökéletes. Isten nem a teljesítményedet nézi, hanem a szívedet. Azt, hogy keresed-e. Hogy nyitott vagy-e. Hogy hajlandó vagy-e újrakezdeni.

Mert a holnap ott kezdődik, ahol ma este döntesz.

Mondd ki most csendben, őszintén:

„Jézus, Te vagy az én Mesterem.”

És bízd rá magad. A fáradtságoddal együtt. A kérdéseiddel együtt. Az egész életeddel együtt.

Esti ima:

Uram Jézus, köszönöm ezt a napot – minden örömével és nehézségével együtt. Bocsásd meg, amikor a „sírnál maradtam”, amikor nem hittem, nem bíztam, nem figyeltem Rád. Szólíts meg ma is a csendben, és taníts meg felismerni a hangodat! Rád bízom az éjszakámat és a holnapomat. Légy az én Mesterem. Ámen.

Lefekvés előtti gondolat:

Nem baj, ha ma nem volt tökéletes. De ne aludj el úgy, hogy nem figyelsz Jézusra. Lehet, hogy éppen most szólít.