A mai evangéliumban az emberek jelet kérnek Jézustól. Valami
látványosat, valami meggyőzőt, valami olyat, ami után már nem kellene
kockáztatniuk a hitet.
Ismerős ez? Hányszor várjuk mi is, hogy Isten „bizonyítson”!
Hogy megoldja a gondjainkat, hogy látványosan beavatkozzon az életünkbe. De Jézus
Krisztus nem újabb jelet ad – önmagát adja: „Én vagyok az élet kenyere.”
Ez radikális válasz. Nem azt mondja: „adok valamit”, hanem
azt: „én vagyok az.” Nem egy újabb csoda, hanem kapcsolat. Nem egy gyors
megoldás, hanem egy élő barátság. És itt dől el minden: mi jeleket
akarunk, vagy Őt?
Az élet kenyere azt jelenti: Ő az, aki betölti a szívünk
legmélyebb éhségét. Nemcsak testi értelemben, hanem lelkileg is. Az ember
vágyik szeretetre, elfogadásra, értelemre, örömre – és gyakran rossz helyen
keresi. Karrierben, sikerben, kapcsolatokban, élvezetekben… de végül üres
marad. Jézus viszont azt mondja: „Aki hozzám jön, nem éhezik többé.”
Ez nem költői kép. Ez valóság az Eucharisztiában. A
szentmisében nem jelképet kapunk, hanem magát Krisztust. Ez az Egyház hite,
amelyet a Katolikus Egyház kétezer éve őriz és továbbad. És ebben a hitben
erősít minket ma is Leó pápa, aki Krisztus földi helytartójaként az egység
látható jele.
Testvérem, ne elégedj meg felszínes vallásossággal. Ne csak
„jeleket” várj Istentől. Lépj kapcsolatba vele! Beszélgess vele, keresd őt az
imában, fogadd őt a szentáldozásban, és engedd, hogy átalakítsa az életedet.
A Feltámadott Krisztus él. Nem múlt, hanem jelen. Nem
távoli, hanem közel van. Barátságot kínál. De ez a barátság döntést kíván:
akarod-e Őt, vagy csak az ajándékait?
Rövid ima:
Uram Jézus, Te vagy az élet kenyere. Ne engedd, hogy
megelégedjek a felszínnel! Add, hogy Téged keresselek, Téged válasszalak, és
Benned találjam meg az életem teljességét. Ámen.
Útravaló gondolat:
Ma ne azt kérdezd: „Mit ad nekem Isten?” – hanem azt: „Elfogadom-e Őt, aki önmagát adja nekem?”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése