Ahogy csendesedik a nap, érdemes őszintén átgondolni: ma
inkább jeleket kerestél, vagy valóban találkoztál Jézus Krisztussal?
Nem kell szépíteni. Voltak pillanatok, amikor talán
türelmetlen voltál. Amikor megoldásokat akartál gyorsan, biztos válaszokat,
kézzelfogható jeleket. És mégis – Ő ott volt. Talán egy csendes imában, egy
rövid fohászban, egy váratlan békében, egy találkozásban, egy szentáldozásban.
Az élet Kenyere ma is táplált – még akkor is, ha nem mindig figyeltél rá
eléggé.
Az este nem a vád ideje, hanem az igazságé és a hála ideje.
Nézz vissza: hol tapasztaltad meg Isten jelenlétét? Hol maradtál éhes, mert nem
Őt választottad? És most ne magyarázkodj – egyszerűen add át neki.
A Katolikus Egyház bölcsessége mindig erre tanít: a nap
végén térj vissza az Úrhoz. Nem hibátlanul, hanem őszintén. És ebben a biztos
hitben erősít minket Leó pápa is: Krisztus nem fárad bele abba, hogy újra és
újra önmagát adja nekünk.
Most este van. Már nem kell bizonyítani. Már nem kell
keresni a jeleket. Most egyszerűen csak engedd, hogy Ő legyen a Te békéd.
Esti ima:
Uram Jézus, Te vagy az élet kenyere. Köszönöm, hogy ma is
kerestél engem, még akkor is, amikor én mást kerestem. Bocsásd meg, amikor nem
Téged választottalak. Töltsd be a szívem üreségét, csillapítsd a
nyugtalanságomat, és adj nekem békés, Benned megnyugvó szívet. Maradj velem az
éjszakában, és formáld bennem a Veled való barátságot. Ámen.
Napot záró gondolat:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése