Szentírás: Jn 6,22–29
Testvérem, a nap végén érdemes csendben visszanézni: ma mit
kerestél igazán? Időt, sikert, nyugalmat, megoldásokat? Vagy Jézust magát?
Az evangélium reggel szembesített: nem elég Őt keresni – Őt akarni
kell.
Most este pedig itt a kérdés: mennyire volt Ő jelen a
napodban? Nem vádlón kérdezi ezt, hanem szeretettel. Mert Ő ma is ott volt
mindenben – egy találkozásban, egy döntésben, egy csendes pillanatban. Lehet,
hogy észre sem vetted.
Jézus nem fárad el abban, hogy közeledjen hozzád. Akkor sem,
ha te ma inkább a „romlandó eledelért” dolgoztál. Ő újra és újra felkínálja
önmagát – mint az örök élet kenyerét. Nem szemrehányást tesz, hanem hív: holnap
kezdd újra, de már Vele, nem csak érte.
És ne feledd: nem egyedül jársz ezen az úton. Az Egyház,
amelyhez tartozol, ma is hordozott téged – az imádságban, a szentségek
kegyelmében, a közösség láthatatlan erejében. Jó ebbe belekapaszkodni. Jó
hűségesnek maradni.
Most pedig tedd le a napodat Jézus elé – nem tökéletesen,
hanem őszintén.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése