Szent
Ferenc számára a Nagyhét nem csupán egy eseménysor volt, hanem életének
középpontja. Ő nem kívülről szemlélte Krisztus szenvedését, hanem szívével,
egész lényével együtt élte át. Számára a kereszt nem félelmetes teher volt,
hanem a szeretet legmélyebb jele.
Talán mi
is így vagyunk ezekben a napokban: rohanunk, készülünk, intézzük a teendőket –
de közben könnyen elsiklik a lényeg. Ferenc arra hív bennünket, hogy lassítsunk
le, és merjünk közelebb lépni Krisztushoz.
Mit jelent
ez ma, egy kedd reggelen?
Azt, hogy:
- egy rövid imában megállunk,
- egy pillanatra elcsendesedünk,
- és tudatosítjuk: Jézus értünk
adta életét.
Nem kell
nagy dolgokra gondolni. Egy őszinte fohász, egy csendes perc, egy szeretettel
végzett apró tett – ezek mind közelebb visznek a húsvét igazi öröméhez.
Szent
Ferenc példája arra tanít, hogy a hit nem bonyolult. Egyszerű, tiszta és
szeretettel teli. És éppen ebben az egyszerűségben találjuk meg Isten
közelségét.
Imádság
Útravaló
gondolat
Aki ma egy
pillanatra megáll Krisztus mellett, az húsvétkor már nem idegenként, hanem
barátként találkozik vele.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése