Csendben is veled van – az Úr őrzi a szívedet - nagyböjt 5. hete, péntek este

Szentírás: Jer 20,10–13

Ahogy véget ér a nap, érdemes egy pillanatra megállni, és visszanézni: mi történt ma bennem és körülöttem?

Talán voltak helyzetek, amelyek nyugtalanítottak. Kimondott vagy kimondatlan szavak. Feszültségek, félreértések, talán igazságtalanságok. Lehet, hogy benned is megszólalt az a belső hang: „ezt nem hagyhatom annyiban…” És talán küzdöttél – kívül csendben, belül viharban.

Jeremiás is így volt ezzel. Hallotta a gyalázkodást, érezte az ellene fordulók súlyát. Nem volt érzéketlen. Nem volt „kívülálló”. De a szíve mélyén mégis megmaradt egy bizonyosság: „Az Úr, mint hős harcos, mellettem áll.”

Ez az esti csend egyik legfontosabb felismerése lehet: Isten nem csak a jó pillanatokban volt jelen ma. Ott volt a nehéz percekben is. Akkor is, amikor vissza tudtad fogni magad – és akkor is, amikor talán nem sikerült.

Most nem az a kérdés, hogy tökéletes voltál-e.

Hanem az, hogy mered-e Isten elé hozni mindazt, ami benned van.

Mert a nap végén nem kell bizonyítanod. Nem kell megvédened magad. Nem kell mindent helyre tenned. Van Valaki, aki lát, ért és igazságot szolgáltat – de nem úgy, ahogy mi várnánk, hanem úgy, hogy közben a szívünket is megőrzi a keménységtől.

Ezért most engedd el a nap terhét.

Engedd el a benned maradt indulatot.

Engedd el azt is, amit nem tudtál megoldani.

És bízd rá magad arra az Istenre, aki nem hagyott magadra ma sem.

Esti ima:

Urunk, eléd hozom ezt a napot. Mindazt, ami öröm volt, és mindazt, ami fájt. Te látod a szívemet: a küzdelmeimet, a kimondatlan gondolataimat, a bennem maradt indulatot is.

Kérlek, tisztíts meg attól, ami nem Tőled van. Adj békét a lelkemnek, és csendet a szívemnek.

Taníts bízni Benned akkor is, amikor nem értem a történéseket.

Köszönöm, hogy ma is mellettem álltál – és holnap sem hagysz el.

Ámen.

Útravaló az éjszakára:

Aki Isten kezébe teszi le a napját, az békében tud megpihenni.