Szentírás: Jer 20,10–13
A próféta szavai
megrendítően ismerősek: „Rettegés mindenütt… még barátaim is bukásomra lestek.”
Ki ne tapasztalta volna már a félreértést, az igazságtalanságot, a hát mögötti
beszéd fájdalmát? Jeremiás nem tagadja ezt a valóságot. Nem szépíti, nem hallgatja
el. Kimondja: fáj. És mégis – ebben a sötét helyzetben felragyog egy világos
hitvallás: „Az Úr, mint hős harcos, mellettem áll.”
Ez a nagyböjt
egyik kulcsüzenete: nem az számít, hogy körülöttünk mi történik, hanem az, hogy
kivel járunk. Isten jelenléte nem szünteti meg azonnal az igazságtalanságot, de
erőt ad ahhoz, hogy ne torzuljunk el mi magunk is. Jeremiás még a bosszú
gondolatával küzd, ami emberileg érthető. De bennünk, Krisztus tanítványaiban
már egy mélyebb vágy él: nem a rosszakaró bukását szeretnénk látni, hanem a
megtérés csodáját.
Jézus keresztje
világossá teszi: az igazság nem a megtorlásban teljesedik be, hanem az
irgalomban. A nagyböjt arra hív, hogy ezt a lelkületet tanuljuk. Nem könnyű. A
mai világ gyors, zajos, és sokszor könyörtelen. Könnyű belecsúszni a
keserűségbe, a visszavágásba, a cinizmusba. De Krisztus követése más utat
kínál: csendes hűséget, kitartó jóságot, és azt a derűt, amely nem a
körülményekből, hanem Isten közelségéből fakad.
Ez az út nem
gyengeség, hanem a legnagyobb erő. Mert aki így él, az nem a világ logikáját
követi, hanem Isten országának törvényeit. És ez az út vezet a húsvéti örömhöz.
Útravaló
gondolat:

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése