Reggeli üzenet: Isten nem kísért – hanem megtart - évközi 6. hét, húshagyókedd – Szent Antal mise

Szentírás: Jak1,12–18; Mt 6,13

Ma egy fontos kérdés elé állít bennünket az Ige.

Szent Jakab azt mondja:

„Ne mondja senki, hogy Isten viszi kísértésbe.”

A Miatyánkban mégis ezt imádkozzuk:

„Ne vigy minket kísértésbe.”

Ellentmondás? Nem. Inkább mélység.

Jakab emlékeztet: a rossz nem Istentől jön.

Isten nem állít csapdát. Nem örül a bukásunknak.

A kísértés bennünk indul el – amikor egy vágy fontosabb lesz, mint az igazság.

A bűn nem egyik napról a másikra történik.

Először csak egy gondolat.

Aztán egy kis engedmény.

Végül döntés.

Amikor pedig a Miatyánkban kérjük: „Ne vigy minket kísértésbe”, valójában ezt mondjuk:

Atyám, ne hagyj magamra a gyengeségemben.

Fogd a kezem, amikor bizonytalan vagyok.

Ez bizalom, nem vád.

A mai világ azt sugallja: kövesd a vágyaidat.

Az evangélium viszont azt tanítja: vizsgáld meg a vágyaidat.

Mert nem minden vágy vezet életre.

Isten nem elvenni akar tőlünk, hanem betölteni.

A bűn gyors örömöt ígér – de ürességet hagy maga után.

Isten hűséget kér – de békét ad.

Húshagyókedd van. A nagyböjt kapujában állunk.

Ez jó alkalom arra, hogy megkérdezzük magunktól:

Hol hárítom másra a felelősséget?

Mi az a vágy bennem, amely eltávolít Istentől?

Kérem-e őszintén, hogy tartsa a kezem?

A kísértés nem annak jele, hogy Isten elhagyott.

Hanem annak a helye, ahol eldől: vele maradok-e.

Isten nem kísért.

Isten megtart.

És aki hozzá ragaszkodik, az a próbákból is megerősödve jön ki.

Legyen ez a mai nap imája:

„Atyám, ne hagyj magamra.”