„Pihenjetek meg egy kissé” – az irgalmas tekintet estéje - Évközi idő 4. hét – szombat este

Szentírási alap: Mk6,30–34

A nap végén újra visszhangzik Jézus szava: „Pihenjetek meg egy kissé.”

Most már nem indulásra hív, hanem megérkezésre. Nem feladat elé állít, hanem megállásra kér. A mai nap – minden történéseivel, örömeivel és terheivel együtt – mögöttünk van. Amit elvégeztünk, az már az Isten kezében van, amit elmulasztottunk, azt is rábízhatjuk.

Ahogyan az evangéliumban a tanítványok visszatérnek Jézushoz, úgy térhetünk vissza mi is ma este. Elmondhatjuk neki mindazt, ami bennünk maradt: a fáradtságot, a kimondatlan szavakat, a csendes örömöket és a nyugtalanító gondolatokat. Ő nem siettet, nem kér számon. Meglát – és megszán. Tekintete most nem tanítani kezd elsősorban, hanem befogad.

A nap során talán mi is találkoztunk „sokasággal”: emberekkel, igényekkel, elvárásokkal, helyzetekkel, amelyek elszívták az erőnket. Lehet, hogy nem jutott idő csendre, vagy nem úgy sikerült minden, ahogyan szerettük volna. De Jézus esti tekintete nem mérlegel, hanem megnyugtat: elég volt mára. Nem a teljesítményünk adja az értékünket, hanem az, hogy hozzá tartozunk.

Az este a bizalom ideje. Amikor elengedhetjük a kontrollt, és rábízhatjuk magunkat arra, aki pásztor nélkül soha nem hagy. A pihenés, amelyre Jézus hív, nemcsak a test nyugalma, hanem a lélek békéje is: annak a tudata, hogy holnap is Ő vár majd ránk.

Esti ima

Urunk Jézus Krisztus,
a nap végén csendben megállunk előtted.
Köszönjük mindazt, amit ma kaptunk,
és eléd hozzuk mindazt, ami nehéz volt.

Te látod fáradtságunkat,
ismered gondolatainkat,
és tudod, hol szorulunk lelkibékére.
Tekints ránk irgalmas szemeddel,
és adj békét szívünknek.

Fogadd el mindazt, amit ma megtettünk,
és irgalmaddal töltsd ki azt,
ami hiányos maradt.
Taníts bennünket elengedni,
és add meg az igazi pihenés ajándékát.

Maradj velünk az éjszaka csendjében,
őrizd álmunkat,
és készíts fel egy új napra,
amelyet ismét veled kezdhetünk.

Ámen.

Ahogy most nyugovóra térünk, bízzuk magunkat az Úrra, hogy az éjszaka csendjén át elvezessen bennünket a vasárnap reggelébe, ahol újra megszólít igéjével, és megerősít abban, hogy vele kezdjük az új hetet.