„Csendben visszaadni a napot” – Lefekvés előtti gondolatok és esti ima - 4. évközi hét csütörtök

 Szent Ágota szűz és vértanú emléknapja

Szentírási alap: Mk 6,7–13

A nap végén megállunk. Jézus reggel útnak indított, estére pedig hazaérkeztünk – talán fáradtan, talán kérdésekkel, talán hálával. Az evangélium arra tanított ma, hogy nem az számít, mennyit vittünk magunkkal, hanem hogy kire támaszkodtunk.

Most, lefekvés előtt, jó ezt őszintén végiggondolni: hol éltem bizalomból, és hol kapaszkodtam túlzottan a saját erőmbe?

Szent Ágota tanúságtétele emlékeztet: Istenhez tartozni nemcsak a nagy döntésekben, hanem a csendes kitartásban is hűség. Amit ma szeretetből tettél – még ha észrevétlen is maradt –, nem veszett el. Isten látja, számontartja, és gyümölcsöt fakaszt belőle.

Most elég letenni a terheket. Nem kell mindent megérteni, megoldani, rendbe tenni. Elég rábízni magad arra, aki elküldött, és aki most is őriz.

Esti ima:

Urunk Jézus Krisztus, köszönöm ezt a napot minden örömével és nehézségével együtt. Amit elrontottam, irgalmadra bízom; amit szeretetből tettem, fogadd el ajándékként. Add, hogy békével hajtsam álomra a fejem, és Szent Ágota példája erősítse bennem a hűséget és a reményt. Légy velem az éjszaka csendjében, és újíts meg holnapra. Ámen.

„Aki reggel elküldött, este is megtart.”