Nem mindegy, merre indulsz – egy 5 pontos tamási döntési
iránytű pályaválasztás előtt
Aquinói Szent Tamás nem hitt a varázsmegoldásokban. Tudta,
hogy az emberi életben nincsenek teljesen kockázatmentes döntések. De abban is
biztos volt, hogy nem mindegy, hogyan döntünk.
Ezért gondolkodása nem recepteket ad, hanem iránytűt. Olyan
kérdéseket, amelyek segítenek nem felszínesen, nem sodródva, hanem belső
renddel választani.
A következő öt kérdés nem teszt.
Nincs „jó” vagy „rossz” válasz.
Ez egy belső párbeszédre hívás.
Érdemes lassan, őszintén végiggondolni. Akár leírva is.
Aquinói Szent Tamás szellemében 5 döntési kérdés pálya-
és életirány előtt
1. Igazság – Mit látok
valóban jónak?
Nem azt kérdezem először, hogy:
- mi
divatos,
- mi
menő,
- mi
hoz gyors sikert vagy elismerést.
Hanem ezt:
Mit látok értelmesnek, igaznak, építőnek hosszú távon?
Ez az út jó lenne csak nekem -
vagy mások számára is?
Tudnék-e tiszta lelkiismerettel kiállni amellett, hogy ez az
irány nem csak hasznos, hanem helyes is?
Tamás szerint az értelem feladata, hogy felismerje a
jót.
A döntés ott kezdődik, ahol nem áltatom magam.
2. Képességek – Mire
vagyok valójában alkalmas?
Tamás szerint a természet nem véletlen.
Az adottságok, készségek, érdeklődések jelzések.
Ez nem azt jelenti, hogy csak azt választhatom, ami könnyű.
De azt igen, hogy érdemes figyelni arra, hol van bennem valódi lehetőség a
növekedésre.
Kérdések magamhoz:
- Hol
tapasztalom azt, hogy nem csak érdekel valami, hanem képes is vagyok rá?
- Miben
fejlődöm ténylegesen, nem csak lelkesedem?
- Hol
érzem azt, hogy „ez nehéz, de van értelme”?
A hivatás nem mindig kényelmes -
de sosem teljesen idegen attól, aki vagyok.
3. Jellem – Milyen
emberré tesz ez az út?
Ez az egyik legfontosabb, mégis gyakran kihagyott kérdés.
Nem csak azt kérdezem:
„Mit fogok csinálni?”
Hanem ezt:
Mivé fogok válni közben?
Ez az irány:
- erősíti
bennem az okosságot,
- segít
igazságosabbá válni,
- tanít
mértéket tartani,
- növeli
a bátorságomat?
Vagy inkább:
- kiéget,
- cinikussá
tesz,
- elszoktat
a felelősségtől?
Tamás szerint az erények nem díszek, hanem életre
alkalmassá tevő belső képességek.
Egy út akkor jó, ha nem csak eredményeket hoz, hanem embert is formál.
4. BELSŐ BÉKE - Tiszta
szívvel megtudnék-e maradni ebben az irányban?
Ez nem azt jelenti, hogy minden könnyű lesz.
És nem is azt, hogy nincs bennem félelem vagy bizonytalanság.
A kérdés inkább ez:
Ha
elképzelem, hogy ezen az úton járok évek múlva,
tudnék-e reggel felkelni úgy, hogy belül rendben vagyok vele?
- Akkor
is, ha nehéz, érezném-e, hogy jó helyen vagyok?
- Megtudnék-e
állni emelt fővel ebben a döntésben önmagam előtt?
A jó döntést gyakran nem lelkesedés kíséri,
hanem egy csendes, mély nyugalom:
„nem biztos, hogy könnyű lesz,
de ezt tudom vállalni.”
Ez a belső béke nem hangos,
nem mindig azonnali,
de komoly jelzés arra, hogy az irány rendben van.
5. Végső cél –
Közelebb visz-e ahhoz, aki lenni szeretnék?
Ez a legtamásibb kérdés.
Nem az:
„Sikeresebb leszek-e?”
Hanem:
Igazabb, érettebb, jobb emberré tesz-e ez az út?
Ez az irány segít abban,
hogy ne csak kényelmesebb életem legyen,
hanem értelmesebb is?
Tamás szerint a döntések végső mércéje mindig az,
hogy közelebb visznek-e az ember valódi céljához.
Egy mondat, amit akár a lap
tetejére is lehetne írni
„Nem minden jó nekem, ami jó;
az a jó nekem, ami összhangban van azzal, akivé lennem kell.”
(tamási szellemben)
Záró gondolat a sorozat végére
Ha egy fiatal ezt az öt kérdést őszintén végiggondolja,
már sokkal előrébb jár, mint a többség.
Ez nem garantál „hibátlan” döntést.
De garantálja, hogy nem vakon dönt.
Aquinói Szent Tamás nem azt ígéri, hogy az élet könnyű lesz.
Azt tanítja, hogy lehet értelemmel, lelkiismerettel és belső tartással élni.
És ez végső soron mindig jó irány.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése