csütörtök, február 12, 2026

A kitartó hit, amely áttöri a falakat - évközi 5. hét, csütörtök reggel

 Szentírási alap: Mk7,24–30

Jézus idegen vidékre megy. Nem azért, hogy tanítson, nem azért, hogy tömeget gyűjtsön maga köré, csak csendben szeretne maradni. Mégis rátalál egy asszony. Pogány. Kívülálló. Olyan valaki, aki vallásilag „nem oda tartozik”. Egy édesanya, akinek a lánya szenved.

És ez az asszony nem törődik azzal, mit gondolnak róla. Nem méltatlankodik, nem sértődik meg, még akkor sem, amikor Jézus szavai elsőre keménynek tűnnek. Ő egyetlen dologba kapaszkodik: hogy Jézusnál van a megoldás.

A mai ember könnyelműen és felületesen él. Gyors hírek, gyors döntések, gyors kapcsolatok. Ami nem azonnal működik, azt félretesszük. A lelkiek sokszor a „ha marad rá idő” kategóriába kerülnek. Isten pedig – ha egyáltalán szóba jöhet – a háttérben marad.

De ez az asszony nem felületes. Nem felszínes hívő. Nem mondja: „próbáltam, nem sikerült”. Nem sértődik meg, nem fordul vissza. Ő tudja, hogy az élete – és gyermeke élete – több annál, mint amit a látható világ kínál.

Ez a történet ma kétféleképpen szól hozzánk.

1. Annak, aki távol van Istentől

Lehet, hogy te is úgy érzed: kívül vagy. Nem jársz templomba rendszeresen. Nem imádkozol minden nap. Talán régóta nem gyóntál, talán a hited megkopott.

De Isten nem a „bennfentesek” Istene. Nem az számít, honnan indulsz, hanem hogy mersz-e hozzá menni.

Az asszony nem teológiai tudással győz, hanem bizalommal. Nem tökéletes, hanem kitartó. És Jézus végül kimondja: a hite menti meg a gyermekét.

Ha ma csak ennyit teszel: őszintén, egyszerűen megszólítod Istent – már elindultál. Nem kell szép szavakat tudnod. A bizalom többet ér, mint a tökéletes forma.

2. Annak, aki gyakorló keresztény

A történet minket is megvizsgál. Nem szoktuk-e meg túlságosan az „asztalt”? Nem gondoljuk-e néha, hogy a kegyelem nekünk jár?

Ez az asszony alázatra tanít. Arra, hogy a hit nem státusz, hanem élő, személyes kapcsolat. Arra, hogy az imádság nem rutin, hanem küzdelem.

A valódi hit nem sértődékeny. Nem követelőző. Nem kényelmes. Hanem kitartó és bizalommal teli.

Mit üzen ma nekünk?

  • Ne add fel az imádságot akkor sem, ha nem kapsz azonnali választ.
  • Ne hagyd, hogy a felszínes világ elhitesse: a lelked másodlagos.
  • Ne gondold, hogy kívül vagy Isten szeretetén.

A mai történet azt mondja: a hit áttöri a falakat. A társadalmi falakat. A vallási falakat. A belső kétség falait is.

És talán ma benned is van egy „beteg gyermek” – egy sebzett kapcsolat, egy félelem, egy reményvesztett helyzet. Vidd oda Jézushoz. Ne magyarázkodj. Ne szépíts. Csak maradj ott előtte.

A csoda gyakran ott kezdődik, ahol az ember már nem önmagában bízik.

Ima

Urunk, Jézus Krisztus,
taníts bennünket kitartóan hinni.
Amikor türelmetlenek vagyunk, adj bizalmat.
Amikor sértődöttek vagyunk, adj alázatot.
Amikor felületesek vagyunk, ébreszd fel bennünk a lélek éhségét.

Adj nekünk olyan hitet, amely nem adja fel,
olyan szívet, amely nem zárkózik be,
és olyan bizalmat, amely még a csendben is kitart melletted.

Erősítsd meg bennünk a reményt,
hogy semmi sincs elveszve, amit a Te kezedbe teszünk.
Ámen.

Útravaló

A hit nem azonnali válasz, hanem kitartó bizalom Isten csendjében is.

Nincsenek megjegyzések:

A kitartó hit, amely áttöri a falakat - évközi 5. hét, csütörtök reggel

  Szentírási alap: Mk7,24–30 Jézus idegen vidékre megy. Nem azért, hogy tanítson, nem azért, hogy tömeget gyűjtsön maga köré, csak csendb...