„Atyám házában sok hely van” – Anyák napja és az igazi otthon üzenete - húsvét 5. vasárnap és és Anyák napja

 Szentírási rész: Jn 14,1-12 

Május első vasárnapján, Mária hónapjának kezdetén, Egyházunk szeretettel és hálával fordítja tekintetünket az édesanyák felé. Ma megköszönjük Istennek az anyai hivatás ajándékát: azt a szeretetet, amely életet ad, hordoz, nevel, vigasztal, imádkozik, sokszor csendben szenved, mégis hűséges marad.

Ugyanakkor húsvét ötödik vasárnapját ünnepeljük. Az evangéliumban Jézus így szól tanítványaihoz: „Ne nyugtalankodjék szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek!” Majd hozzáteszi: „Atyám házában sok hely van.” Ez az evangélium az otthonról, az útról, az Atyáról és a Krisztusban megtalált végső biztonságról beszél.

És milyen szép, hogy éppen Anyák napján halljuk ezt: „Atyám házában sok hely van.” Mert az édesanya hivatása is valamiképpen erről szól: otthont készíteni, helyet adni, életet befogadni, szeretettel körül venni, és a gyermek szívét Isten felé vezetni.

1. Az édesanya: életet adó és otthont teremtő szeretet

Az anyaság titka nem csupán biológiai tény. Az anyaság Isten teremtő szeretetének különleges visszfénye. Aki teremtmény, az az anyaságban bizonyos értelemben maga is az élet szolgálója, az élet továbbadója lesz.

Isten az anyai hivatást Szűz Máriában emelte a legmagasabb méltóságra. Az örök Fiú, Jézus Krisztus, „asszonytól született”. Mária szíve alatt történt meg az emberi történelem legnagyobb eseménye: Isten emberré lett. Ettől kezdve az anyai méltóság különös fényt kapott. Amióta Krisztus Máriát édesanyjának nevezte, az édesanya neve megszentelődött.

Az édesanya nemcsak életet ad. Ő az első otthon. A gyermek először az anya szívdobbanásában, tekintetében, hangjában, érintésében tapasztalja meg, hogy jó élni, hogy szeretve van, hogy van helye a világban. Ezért olyan fájdalmas, amikor valaki anyai szeretet nélkül nő fel. Az ember megtanulhat sok mindent, de a szeretet biztonságát nagyon nehéz pótolni.

Ezért ma nem csupán virágot adunk, nem csupán szép szavakat mondunk. Ma hálát adunk azokért az édesanyákért, akik éjszakákat virrasztottak, beteget ápoltak, aggódva vártak, csendben imádkoztak, megbocsátottak, újrakezdtek, és sokszor akkor is szerettek, amikor ezért nem kaptak köszönetet.

De Anyák napja figyelmeztetés is. A szeretetet nem elég majd a temetőben megköszönni. Nem elég akkor sírni, amikor már nem lehet odalépni, megölelni, megkérdezni: „Édesanyám, szükséged van valamire?” A negyedik parancsolat ma is él: „Tiszteld atyádat és anyádat!” Ez nem puszta udvariasság. Ez Isten akarata. A hálás gyermek nemcsak emlékezik, hanem jelen van. Nemcsak az ünnepen kedves, hanem hétköznap is figyelmes.

Ugyanakkor az anyai hivatás szent felelősség is. Mária példájára az édesanyák és édesapák hivatása, hogy gyermekeiket ne csak testben neveljék, hanem lélekben is. A mai világ sok mindent kínál a gyermeknek: képernyőt, zajt, sietséget, szórakozást, de nem mindig ad irányt, tartást és hitet. Ezért nagy szükség van olyan szülőkre, akik nemcsak azt kérdezik: mit eszik, mit visel, milyen jegyet kap a gyermekem, hanem azt is: növekszik-e bölcsességben, emberségben, Isten előtti kedvességben?

Az igazi keresztény család nem hibátlan emberek gyülekezete, hanem olyan otthon, ahol Istennek helye van. Ahol a gyermek megtanul imádkozni, bocsánatot kérni, hálát adni, másokra figyelni. Ahol az édesanya és az édesapa nemcsak beszél Istenről, hanem életével mutatja meg, hogy a szeretet nem hangulat, hanem hűség.

És itt érkezünk el a mai evangélium szívéhez. Mert az édesanya otthont készít gyermekének itt a földön, Jézus pedig örök otthont készít mindannyiunknak az Atya házában. Az édesanya kézen fogva vezet az élet első útjain, Krisztus pedig azt mondja: „Én vagyok az út, az igazság és az élet.”

2. Krisztus az út az Atya házába

Az evangéliumban Jézus búcsúbeszédét hallottuk. A tanítványok szíve nyugtalan. Érzik, hogy valami fájdalmas közeledik. Jézus azonban nem magyarázkodással kezdi, hanem vigasztalással: „Ne nyugtalankodjék szívetek!”

Milyen sok nyugtalan szív van ma is. Anyák szíve, akik aggódnak gyermekeikért. Gyermekek szíve, akik keresik helyüket a világban. Idősek szíve, akik félnek a magánytól. Gyászolók szíve, akik már csak emlékeikben hallják édesanyjuk hangját. Jézus ma mindannyiunknak mondja: ne engedd, hogy a félelem legyen az úr benned. Higgy Istenben, és higgy bennem!

Majd így folytatja: „Atyám házában sok hely van.” Ez a keresztény remény egyik legszebb mondata. Az ember igazán akkor boldog, ha otthon van. De földi otthonaink törékenyek. Változnak, megüresednek, néha elvesznek. Jézus azonban olyan otthonról beszél, amelyet nem vesz el sem idő, sem betegség, sem halál. Az Atya házáról beszél.

Tamás apostol kérdezi: „Uram, nem tudjuk, hová mégy, hogyan ismerhetnénk az utat?” Jézus válasza nem térkép formában érkezik, nem szabálylista, nem elmélet. Ő maga a válasz: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához, csak általam.”

Ez azt jelenti, hogy kereszténynek lenni nem csupán vallásos szokások megtartásából áll. Kereszténynek lenni annyi, mint Krisztus útján járni. Ő az út, amikor dönteni kell jó és rossz között. Ő az igazság, amikor annyi hang akar félrevezetni. Ő az élet, amikor bűn, félelem, önzés vagy halál árnyéka nehezedik ránk.

Fülöp apostol kérése pedig az emberiség ősi vágyát fogalmazza meg: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és az elég nekünk.” Látni akarjuk Istent. Tudni akarjuk, milyen ő valójában. Jézus válasza világos: „Aki engem látott, az Atyát is látta.”

Aki látja Jézus irgalmát a bűnösök iránt, az látja az Atya irgalmát. Aki látja Jézus gyengédségét a betegekhez, gyermekekhez, szegényekhez, az látja az Atya szívét. Aki látja Jézust a kereszten, az megérti: Isten szeretete nem távoli eszme, hanem önmagát odaadó szeretet.

Ezért nekünk, keresztényeknek nagy felelősségünk van. Úgy kell élnünk, hogy rajtunk keresztül mások is megláthassanak valamit Krisztusból. A gyermek az édesanyja szeretetén keresztül először sejtheti meg Isten jóságát. A családtagok egymás türelmén, megbocsátásán, hűségén keresztül tapasztalhatják meg, hogy az evangélium nem elvont tanítás, hanem élhető út.

Ma tehát két ajándék találkozik: az édesanyai szeretet ajándéka és Krisztus húsvéti ígérete. Az édesanya földi otthont készít, Jézus örök otthont készít. Az édesanya életre nevel, Jézus örök életre vezet. Az édesanya szeretete megmutathat valamit Isten gyengédségéből, Jézus pedig teljesen megmutatja nekünk az Atyát.

Ezért ma imádkozzunk élő édesanyáinkért: adjon nekik az Úr erőt, örömet, egészséget, megbecsülést. Imádkozzunk az elhunyt édesanyákért: fogadja be őket az Atya házának örömébe. Imádkozzunk a gyermekekért: legyen bennük hála, tisztelet és szeretet. Imádkozzunk a családokért: legyenek olyan otthonok, ahol Krisztus útja járható, igazsága hallható, élete megtapasztalható.

Szűz Mária, Jézus édesanyja, a hit és szeretet anyja, járjon közben minden édesanyáért, minden családért és mindannyiunkért, hogy életünk útján el ne tévedjünk, hanem Krisztust követve eljussunk az Atya házába, ahol mindannyiunknak helyet készített.