A kereszt útján az élet felé – reggeli döntés Krisztus mellett - hamvazószerda utáni csütörtök

„Aki utánam akar jönni…” (Lk 9,22–25)

Nagyböjt elején Jézus nem kerülgeti a lényeget. Nem ígér kényelmes utat, nem kínál gyors megoldásokat. Először saját sorsáról beszél: szenvedés, elutasítás, halál – és feltámadás. Majd hozzáteszi: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét minden nap, és kövessen engem.”

Ez a mondat ma is feszültséget kelt bennünk. Mert mi biztonságot, elismerést, kényelmet keresünk. A világ azt mondja: mentsd az életed, óvd magad, valósítsd meg önmagad. Jézus viszont így szól: „Aki meg akarja menteni az életét, elveszíti.”

Ez ellentmondásnak tűnik – pedig ez az evangélium szíve.

A kereszt: szeretetből vállalt hűség

A kereszt nem öncélú szenvedés. A kereszt annak a jele, hogy valaki hű marad a szeretethez egy önző világban. Amikor az igazság találkozik a hazugsággal, amikor a tisztaság szembekerül a felszínességgel – ott feszültség támad.

Fiatalnak a kereszt lehet az, hogy nem sodródik.

Szülőnek az, hogy fáradtan is újrakezd.

Dolgozónak az, hogy becsületes marad.

Idős embernek az, hogy békével tekint vissza, nem keserűséggel.

A kereszt nem romantikus – de Krisztussal együtt hordozva nem értelmetlen.

Az önmegtagadás: az igazi én megtalálása

Jézus nem önutálatra hív. Nem arra, hogy kisebbnek tartsuk magunkat. Hanem arra, hogy ne az ösztöneink, a pillanatnyi hangulatunk vagy a világ elvárásai határozzák meg az identitásunkat, hanem az Atya szeretete.

Aki mindig önmagát akarja érvényesíteni, végül elveszíti önmagát. Aki viszont odaadja életét Istennek és másoknak, rátalál arra, akinek teremtve lett.

Nagyböjt igazi kérdése nem az, miről mondok le külsőleg, hanem: ki ül a szívem trónján?

Mit ér az egész világ?

„Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, de önmagát elveszíti?” – kérdezi Jézus.

Ma, amikor ennyi lehetőség, információ és élmény vesz körül minket, különösen éles ez a kérdés. Lehet siker, karrier, vagyon – de ha a lélek kiürül, ha a kapcsolataink széthullanak, ha a hit elsorvad, mi marad?

Jézus nem a világ ellen beszél. Ő figyelmeztet: a világ nem tudja megadni azt, amit a szívünk legmélyén keresünk. A biztos szeretetet. A maradandó békét. Az örök életet.

A feloldás: a kereszt útja az életbe vezet

A kereszt nem az utolsó szó. Jézus szenvedése feltámadásba torkollik. Ez a keresztény remény alapja.

Aki Krisztusért „elveszíti” az életét – vagyis nem görcsösen ragaszkodik önmagához –, az megtalálja az igazi életet. A megbocsátás felszabadít. Az áldozat kapcsolatot épít. A hűség méltóságot ad. A bizalom békét szül.

A kétkedőnek ez meghívás: próbáld ki a szeretet logikáját egy konkrét döntésben.

A hűséges követőnek pedig figyelmeztetés: a keresztet minden nap fel kell venni.

Nagyböjt nem ijesztgetés, hanem út. Nem beszűkítés, hanem tágítás az örökkévalóság felé.

Ha Krisztussal járjuk, a kereszt nem lezár, hanem megnyit.

És az utolsó szó nem a veszteség – hanem az élet.