A csendben nyíló ajtók - Nagyböjt 1. hét – csütörtök este

Napi evangélium: Mt 7,7–12

Az este mindig őszintébb, mint a reggel. Nappal még zaj van, feladat, beszéd, mozgás. Most csendesebb lett minden. És ebben a csendben újra halljuk Jézus szavát: „Kérjetek… keressetek… zörgessetek…”

Ma mit kértél igazán?

Nem azt, amit kimondtál – hanem amit a szíved mélyén hordoztál.

Kerestél ma békét egy feszültségben? Igazságot egy döntésben? Bátorságot egy nehéz helyzetben? Vagy inkább beletörődtél valamibe, mondván: „így szokott ez lenni”?

És zörgettél? Vagy megálltál egy bezárt ajtó előtt, és inkább visszafordultál?

Jézus nem üres ígéretet ad. Azt mondja: az Atya jó. Nem követ ad, hanem kenyeret. Nem csúfot űz belőlünk, amikor gyengék vagyunk, hanem meghallgat.

De a kapcsolat nem működik nélküled. A hit nem automatikus. A szív ajtaja belülről nyílik.

Ez az este lehet számadás – de nem önvád. Inkább visszatérés. Ha ma elmulasztottál egy kérést, most pótolhatod. Ha nem kerested az igazat, most kimondhatod: Uram, taníts. Ha nem zörgettél, most megteheted csendben, az ágyad szélén ülve.

Az ajtó nem tűnt el. Az Atya nem fáradt bele.

Esti ima:

Urunk, Jézus Krisztus, köszönöm ezt a napot. Amit jól tettem, fogadd el. Amit elmulasztottam, bocsásd meg. Taníts helyesen kérni, bátran keresni és kitartóan zörgetni. Őrizd meg éjszakai pihenésemet, és formáld a szívemet a Te szíved szerint. Ámen.

Jó éjt gondolat:

Aki este rábízza magát Istenre, az nem bezárt ajtók mögött, hanem ígéretben alszik el.