Remete Szent Pál napja
Szentírási alap: 1Sám 4,1–11
A nap végére lassan elhal a város zaja, csend lesz
körülöttünk.
Elhallgatnak a feladatok, a szavak, az elvárások.
És ilyenkor jó újra feltenni azt az egyszerű, de őszinte kérdést,
amit ma reggel az Ige elindított bennünk:
Ma hogyan voltál jelen az életemben, Uram?
Izrael története ma arra emlékeztetett minket, hogy
még a szent dolgok is kiüresedhetnek, ha nem szívből fakadnak.
Hogy lehet Istent eszközként „magunkhoz venni” – és mégis elmenni mellette.
Talán ma is voltak pillanatok,
amikor csak gyors segítséget kértünk,
de nem figyeltünk az irányra.
Amikor előbb döntöttünk,
és csak utána mondtuk: „Uram, áldd meg.”
De az is lehet, hogy volt egy csendes perc,
egy belső megállás, egy sóhaj: „Mutasd az utat.”
Ez a nap nem ítél.
Ez a nap tanít.
És most, az este küszöbén,
nem azt kérdezi: mit teljesítettél,
hanem azt: rábíztad-e magad?
Remete Szent Pál csendje ma este is velünk van.
A csend, amelyben mi nem beszélünk sokat,
hanem Istennek adunk teret.
Esti ima
Uram,
most leteszem eléd ezt a napot.
A döntéseimet,
a mulasztásaimat,
a fáradtságomat és az örömeimet.
Bocsásd meg,
ha ma eszközzé tettelek,
ha csak akkor hívtalak,
amikor már baj volt.
Taníts meg arra,
hogy ne „használjalak”,
hanem rád bízzam magam.
Köszönöm,
ha ma is jelen voltál akkor is,
amikor nem vettem észre.
Köszönöm a csendeket,
amelyekben közel jöttél.
Az éjszakát is rád bízom.
A holnapot is.
Formáld a szívemet alázatossá,
figyelmessé,
nyitottá.
Add, hogy ne tárgyakat hordozzak,
hanem Téged a szívemben.
Ámen.
🌙
Jó éjszakát. Az Úr őrizze a szíveteket, és adjon békés nyugalmat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése