Szentírási alap: 1Sám 4,1–11
A mai olvasmány megrázó és őszinte.
Izrael vereséget szenved, majd úgy gondolja: ha elhozzák a frigyládát, Isten
biztosan győzelmet ad. A láda megérkezik, a nép ujjong, az ellenség megretten –
mégis bekövetkezik a katasztrófa. A frigyládát is elveszítik, sokan meghalnak.
Mi történt?
Az, hogy Isten jelenlétét egy tárgyra, egy
külső biztosítékra cserélték.
Nem kérdezték: mit akar az Úr?
Nem tértek meg, nem vizsgálták fölül élet vitelüket.
Csak ezt mondták magukban:
„Hozzuk ide az Úr szövetségének szekrényét, Ő majd megoldja…”
Ez a kísértés ma is ismerős.
Amikor imádkozunk, templomba megyünk, keresztet
hordunk, rózsafüzért akasztunk mindenhova – ami önmagában jó és értékes –, de
közben nem engedjük, hogy Isten valóban beleszóljon az életünkbe. Amikor
Istent a saját terveink eszközévé tesszük, nem pedig Urává az életünknek.
Ez a történet nem csak Izraelről szól.
Sokszor rólunk is.
A mi reggeleinkről.
Amikor már eldöntöttük, mit akarunk, és Istent inkább megerősítésnek kérjük,
nem vezetőnek.
Isten azonban nem tárgy, nem biztosíték, nem „szent
eszköz”.
Ő élő Isten, aki személyes kapcsolatot akar velünk.
Nem azt kérdezi: mit hoztál ide?
Hanem azt: rám bíztad-e magad?
Remete Szent Pál,
a magyar alapítású pálos rend fő patrónusa, egészen más utat mutat. Ő nem külső
biztosítékokat keresett, hanem Istent magát. A csendben, az elvonultságban
tanulta meg, hogy az Úr nem akkor van igazán velünk, amikor tárgyként
„magunkhoz vesszük” – hanem akkor, amikor ráhagyatkozunk. Amikor nem
irányítani akarjuk Istent, hanem hallgatunk rá.
Ezért a mai nap üzenete nem vádol, hanem bátorít:
Isten nem hagyott el minket –
de nem is manipulálható.
Nem varázseszköz,
hanem szerető Atya.
A mindennapokban ez így válik gyakorlativá:
- Mielőtt
döntesz, kérdezd: Uram, mit akarsz?
- Ne
csak segítséget kérj, hanem irányt is.
- Ne
félj a csendtől – ott szól igazán Isten.
Ez a nap emlékeztessen bennünket:
nem a „frigyláda” hordozza Istent,
hanem az alázatos, nyitott szív.
Ha ma egy kicsit lelassulsz,
ha őszintén Istenre figyelsz,
akkor nem vereség,
hanem – csendben, észrevétlenül – új kezdet születik benned.
Adja az Úr, hogy így legyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése