Szentírási forrás: 1Sám 1,9–20
Ahogy elcsendesedik a nap, sok minden még bennünk
marad: kimondatlan fáradtság, kérdések, amelyekre ma sem kaptunk választ,
érzések, amelyeket nehéz elengedni.
Hanna története most estére is mellénk szegődik. Ő sem
kapott azonnali megoldást, de kapott valami mást: belső békét, mielőtt a
körülményei megváltoztak volna.
Az este arra hív, hogy ne cipeld tovább egyedül azt,
ami nyomaszt. Nem kell most rendbe tenned mindent. Nem kell megfejtened a
holnapot. Elég, ha leteszed a szíved terhét Isten elé – csendben, őszintén,
védekezés nélkül.
A szív imája nem hangos, de mélyre ér.
Ha ma nehéz volt, tudd: Isten nem a teljesítményedet
nézi, hanem a szívedet. És amikor rábízod mindazt, amit nem tudsz megoldani,
akkor a nyugalom lassan utat találhat hozzád. Az alvás előtti csendben Isten
közel van.
Esti ima
Uram,
köszönöm ezt a napot, minden örömével és terhével együtt.
Eléd hozom most mindazt, ami bennem maradt:
a fáradtságot, a nyugtalanságot, a kimondatlan kéréseket.
Te ismered a szívemet jobban, mint én magam.
Látod, mi az, ami fáj, mi az, ami reménykedik,
és mi az, amit már nem tudok tovább hordozni.
Add meg nekem azt a békét,
amely nem a körülményekből fakad,
hanem abból, hogy nálad biztonságban vagyok.
Csendesítsd le gondolataimat,
adj nyugodt pihenést,
és erőt a holnapi naphoz.
Rád bízom az életemet, a kérdéseimet, a jövőmet.
Maradj velem az éjszaka csendjében is.
Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése