Szentírási forrás: 1Sám 1,9–20
Hanna története csendes, mégis rendkívül erős üzenetet
hordoz. Nem hangos szavakkal, nem látványos tettekkel lép Isten elé, hanem
összetört szívvel, mély bizalommal. Fájdalma valóságos: meddősége,
megalázottsága, belső küzdelmei mind-mind ott vannak előtte. És mégis – nem
elfordul Istentől, hanem éppen Hozzá fordul.
Imája nem hosszú magyarázat, nem követelés. A szív
imája ez: őszinte, kitárulkozó, minden védekezéstől mentes. Hanna nem tudja, hogyan
fog Isten válaszolni, de hiszi, hogy meghallgatja. Ez a bizalom az, ami
átalakítja őt: még azelőtt megnyugszik, mielőtt bármi megváltozna körülötte.
A történet emlékeztet minket arra, hogy Isten előtt
nem kell szerepet játszanunk. Nem az számít, mennyire „szép” az imánk, hanem
hogy igaz-e. A mindennapok terhei, el nem mondott fájdalmai, meg nem értett
helyzetei mind odavihetők elé. És amikor ezt megtesszük, valami bennünk már
akkor gyógyulni kezd.
Hanna végül fiút kap, Sámuelt, akit vissza is ad az
Úrnak. Ez már túlmutat a személyes kérésen: az ajándék nem öncélú, hanem
küldetéssé válik. Így lesz a személyes szenvedésből áldás mások számára is.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése