Szentírási alap: 1Sám16,1–13; Mk 2,23–28
Uram, most elcsendesedem
előtted.
A
nap zaját, gondjait, örömeit leteszem.
Hiszem, hogy itt vagy velem ebben a pillanatban, nem kérsz teljesítményt, nem
vizsgáztatsz – csak hívsz, hogy legyek előtted úgy, ahogy vagyok.
Szívemmel jövök hozzád.
Köszönöm, Istenem, ezt a mai
napot.
Köszönöm mindazt, ami ma életet adott: a jó szót, a mosolyt, az elvégzett
feladatot, a pihenés pillanatait és az erőt a nehézségekben.
Köszönöm, hogy ma is jelen voltál, akkor is, amikor ezt talán észre sem vettem.
Most visszagondolok a napomra.
Hol
voltam nyitott, hol voltam zárt?
Mikor figyeltem a szívem hangjára, és mikor csak a külső elvárások vezettek?
Voltak-e pillanatok, amikor féltem, amikor kevésnek éreztem magam, amikor
inkább megfelelni akartam, mint szeretni?
Uram, te a szívet nézed.
Látod mindazt, ami bennem töredezett, amit nem mertem kimondani, amit nem
tudtam jól tenni.
Sajnálom, ha ma nem az életet választottam, ha szavaimmal vagy tetteimmel sebet
ejtettem.
Kérlek, bocsáss meg, és gyógyíts meg irgalmaddal. Hiszem, hogy nálad mindig van
újrakezdés.
Most átadom neked mindazt, amit
magamban hordozok: a fáradtságot, a megválaszolatlan kérdéseket, a be nem
teljesült vágyakat és a szívem csendes reményeit is.
Nem akarok mindent irányítani.
Rád bízom magam, mert tudom, hogy te értem vagy.
Eléd teszem a holnapomat.
Mindazt, ami vár rám: feladatokat, találkozásokat, döntéseket.
Add, hogy ne a félelem vezessen, hanem a bizalom.
Segíts, hogy ne a külsőt nézzem, hanem a szívemet – és másokét is.
Ima
Uram, köszönöm, hogy ma is
emlékeztettél: nem a tökéletesség számít, hanem a nyitott szív.
Adj békés éjszakát, pihentető alvást és új erőt a holnaphoz.
Maradj velem, mert ahol te
jelen vagy, ott mindig van élet és remény.
Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése