Évközi 2. hét – szerda este
Szentírási részek: 1Sám
17,32-33.37.40-51 Mk
3,1-6
A nap végén minden lelassul.
A kezek, amelyek egész nap dolgoztak, most pihenni térnek. Ilyenkor gyakran
előjönnek bennünk azok a „bénult” részek is, amelyeket napközben eltakart a
sietség: kimondatlan szavak, elszalasztott lehetőségek, meg nem tett jótettek,
fáradtságok és sebek.
A mai evangéliumban Jézus
nem sietteti az embert. Csak annyit kér: „Nyújtsd ki a kezed.”
Este, lefekvés előtt ez a mondat csendesen visszhangzik bennünk. Nem
felszólításként, hanem hívásként. Mintha azt mondaná: „Add ide, ami nem
sikerült. Amitől félsz. Amit elrejtettél.”
A gyógyulás sokszor nem a
nap zajában történik, hanem az éjszaka csendjében. Amikor már nem kell
bizonyítani. Amikor el lehet engedni az önigazolást. Amikor Isten kezébe
tesszük mindazt, ami ma nem lett teljes.
Dávid bizalma, a
meggyógyított ember engedelmessége és Szent Ágnes tiszta odaadása most egyetlen
kérdéssé sűrűsödik:
Bízom-e annyira, hogy rábízzam magam az Úrra az éjszakában is?
Ha igen, akkor a pihenés nem
menekülés, hanem átadás lesz.
És a holnap már nem üres kézzel kezdődik.
Esti ima
Uram Jézus Krisztus,
a nap végén csendben eléd állok.
Köszönöm mindazt, amit ma kaptam,
és rád bízom mindazt, amit elrontottam.
Látod a kezemet:
amit megtettem vele, és amit nem mertem.
Gyógyítsd meg bennem azt, ami fáradt,
és erősítsd meg bennem azt, ami jó volt.
Taníts bízni, amikor
sötétedik,
és remélni akkor is, amikor elfogy az erőm.
Őrizd álmomat, békítsd meg szívemet,
és add, hogy holnap újra feléd nyújtsam a kezem.
Szent Ágnes közbenjárására
adj tiszta szívet, bátor hitet és csendes bizalmat.
Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése