A szív lassú eltorzulása és a bizalom útja - 2. évközi hét, csütörtök reggeli üzenet

Szentírási alap: 1Sám18,6–9; 19,1–7

A mai reggeli olvasmány egy nagyon emberi történetet állít elénk: Saul király szívének lassú eltorzulását. Győztesként tér haza a harcból, mégis nyugtalanság költözik a lelkébe. A nép öröme és Dávid sikere nem hálaéneket fakaszt benne, hanem bizonytalanságot. Meghallja az asszonyok énekét, amely Dávidot többre értékeli, mint őt, és ettől a pillanattól kezdve nem az öröm, hanem a féltékenység kezdi irányítani a gondolatait.

Nem egy hirtelen rossz döntés történik, hanem egy belső folyamat indul el: Saul tekintete fokozatosan elhomályosul. A Szentírás egyszerűen, mégis megrendítően fogalmaz: „Saul rossz szemmel nézett Dávidra.” Ez a rossz szem már nem Isten szemével lát, hanem a félelem és az irigység torzító lencséjén át. A féltékenység csendben munkál: elveszi a belső békét, megmérgezi a kapcsolatokat, és lassan eltávolít attól, amit Isten jónak készít.

Ebben a belső elhomályosulásban mégis megjelenik egy másik út lehetősége. Jonatán, Saul fia, nem engedi, hogy apja torzult látása határozza meg őt is. Miközben Saul egyre inkább bezárul saját félelmeibe, Jonatán szíve nyitott marad az igazságra és a szeretetre. Nem riválist lát Dávidban, hanem testvért; nem veszélyt, hanem Isten ajándékát. Szavaival és közbenjárásával fényt visz oda, ahol már a sötétség kezdett eluralkodni. Emlékezteti apját arra, mit tett érte Isten, és arra is, hogy a féltékenység nem véd meg, hanem pusztít. Jonatán személye azt üzeni: a szív eltorzulása nem szükségszerű, és mindig van lehetőség a józan szeretet választására.

Ez az ige ma minket is megszólít. A szív eltorzulása ritkán történik látványosan; többnyire apró engedményekkel kezdődik. Egy összehasonlítással, egy kimondatlan sértettséggel, egy el nem engedett rossz gondolattal. Mikor engedjük, hogy a félelem, az irigység vagy a mellőzöttség érzése torzítsa a látásunkat? Mikor nézünk „rossz szemmel” a másikra, ahelyett, hogy felismernénk benne Isten munkáját? Az ige arra hív, hogy idejében álljunk meg, mielőtt a belső nyugtalanság elvenné a békénket, és Jonatán lelkületével válasszuk az igazságot és a szeretetet.

A reggeli csendben ezért alázattal forduljunk az Úrhoz. Kérjük, hogy őrizze meg szívünket az eltorzulástól, még mielőtt észrevétlenül gyökeret verne bennünk. Adjon tiszta tekintetet, amellyel nem összehasonlítunk, hanem hálát adunk; nem gyanakszunk, hanem bízunk. Gyógyítsa meg mindazt bennünk, amit a félelem, a sértettség vagy az irigység megsebzett. Így erősödhet meg bennünk a lelkibéke, és így mélyülhet el az Istenbe vetett bizalom, amely ezen a napon is hordoz minket.