Szentmise olvasmánya: 1Jn 4,19–5,4
Szent János
apostol az ő levelében, amit már napok óta olvasunk, ma nagyon egyszerű, mégis
mély igazságot és felszólítást tár elénk:
„Szeressük
Istent, mert ő előbb szeretett minket!”
Annyi sokszor
mondtuk, hogy a keresztény élet nem teljesítmény, nem erkölcsi verseny, hanem
válasz. Válasz arra a szeretetre, amely megelőzött minket, mielőtt
bármit tettünk volna.
Karácsony
fényében ez különösen
világos. Isten nem akkor jött el közénk, amikor már méltók voltunk rá, hanem
éppen akkor, amikor leginkább rászorultunk az irgalmára. Nem a mi érdemeink
hívták őt a világba, hanem az ő együttérző szeretete, amely meglátta bennünk a
jót, még akkor is, amikor mi magunk sem láttuk.
Ezért a
szeretet pusztán nem
egy szép érzés vagy hangulat, hanem tudatos döntés: felismerem,
hogy Isten engem is elfogadott, és ebből a tapasztalatból merítve én is
igyekszem elfogadni a másikat – nem azért, mert mindig könnyű, hanem mert Isten
így cselekszik velem is. Amikor tehát testvéremnek látom a másikat,
valójában Isten szeretetét engedem tovább áramolni.
János nem
idealizálja a
helyzetet: tudja, hogy a szeretet parancsa sokszor nehéz, mert sérüléseink,
félelmeink, önzésünk akadályozzák. De hozzáteszi: „aki Istentől
született, legyőzi a világot.” Ez azt jelenti, hogy a bennünk élő
isteni élet képes felülkerekedni a kísértéseken, a közönyön, a bosszúvágyon.
A győzelem
tehát nem a problémák eltűnése, hanem az, hogy a szeretet – Isten ereje bennünk
– erősebb marad, mint a bezárkózás, a sértettség vagy a félelem.
Ez a hit
győzelme: nem mi tartjuk meg Istent, hanem ő tart meg minket a szeretetben.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése