Engedd, hogy a Fény kísérjen az éjszakában - lefekvés előtti gondolat és ima, 1. adventi hét hétfő

📖 Bibliai alap: Mt 8,5–11

Ahogy véget ér ez az adventi nap, jó megállni egy pillanatra, és visszagondolni a reggeli üzenetre. A fény felé indulni nemcsak hajnali döntés, hanem esti visszatekintés is: hogyan sikerült ma élnünk azt, amit reggel szívünkbe fogadtunk?

Advent folyamán Isten nem óriási tetteket kér tőlünk, hanem kicsi de konkrét lépéseket: egy jó szó valakinek, egy pillanatnyi türelem, egy őszinte ima, vagy csak az, hogy nem engedjük el a reményt. Ezek az apró döntések mind-mind a Fény felé vezetnek.

Gondold végig: hol tudtál ma egy kicsit Isten felé mozdulni? Mikor engedted, hogy világosság érjen – akár egy váratlan békességben, egy jó találkozásban, vagy egy csendes pillanatban?

A százados bizalma és Mária egyszerű, mégis mély „igenje” ma is példát ad: nem kell tökéletesnek lennünk, elég, ha nyitottak vagyunk.

És ha voltak nehezebb percek, hibák, fáradtság vagy türelmetlenség – az sem baj. Advent pont arról szól, hogy újra és újra elkezdhetjük. Ma este csak köszönd meg azt, amit ma sikerült elérni, és bízd Istenre azt, ami holnap még formálásra vár. Ő a Fény, aki türelmesen, halkan, de biztosan jön felénk.

🌙 Esti ima

Uram, Jézus Krisztus,

köszönöm neked ezt az adventi napot:

a fényt, amit hoztál,

és azt is, amit még csak ígérsz.

Köszönöm a kis örömöket, a békés pillanatokat,

és mindazt, amiben érezhettem közelségedet.

Bocsásd meg, ahol elfáradtam, türelmetlen voltam,

vagy elfelejtettem Rád figyelni.

Tisztítsd meg szívemet mindattól,

ami ma árnyékot vetett bennem.

Adj holnapra új erőt,

Mária alázatát,

a százados bizalmát,

és a bátorságot, hogy tovább induljak Feléd.

Őrizd éjszakámat,

töltsd meg szívemet békével,

és engedd, hogy nyugodt álomból

a Te fényedre ébredjek.

Ámen.

„A Fény felé indulni este azt jelenti: mindent Istenre bízni, hogy holnap újra tisztábban, bátrabban indulhassunk felé.”