Ahogy Izajás próféta látomása megjelenik előttünk, egy
különös kép ragadja meg a szívünket: „Vessző kél majd Jessze törzsökéről,
hajtás sarjad gyökereiből.” Egy kis zsenge élet, amely egy már szinte halott,
elkorhadt csonkból tör elő.
Isten így mutatja meg nekünk, hogy az Ő terve sosem pusztul
el – még akkor sem, amikor minden elveszettnek látszik.
Advent csendjében erre a reményre figyelünk. A Megváltó, aki
Jessze gyökereiből sarjad, a Lélek teljességét hozza: bölcsességet, erőt,
tanácsot, istenfélelmet. Nem külső hatalmával győz le, hanem szívünk mélyét
érinti meg békéjével.
A próféta jövendölése azt is mutatja, hogy az igazi béke nem
emberi erőfeszítés gyümölcse, hanem Isten ajándéka. A farkas és a bárány együtt
lakása, a gyermek, aki kígyófészek fölött játszik – mindez arra utal, hogy
Krisztusban helyreáll minden, amit a bűn szétszakított.
E rorátés reggelen engedjük, hogy a remény csöndesen
gyökeret verjen bennünk. Amikor fáradtnak érezzük a hitünket, amikor régi
sebekből próbálunk új életet fakasztani, jusson eszünkbe: Isten különösen
szeret a „vágott csonkokból” új fejezetet kezdeni.
Imádság
Uram Jézus, Jessze vesszeje, áldd meg a mai napunkat!
Add, hogy Benned újuljon meg a reményünk,
és a Te békéd formálja szívünk gondolatait, beszédünket és döntéseinket.
Tölts el Lelked teljességével – bölcsességgel, értelemmel, erővel –,
hogy ebben az adventben lelkünk talajt készítsen Lelked csöndes sarjadásának.
Amen.
Útravaló gondolat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése