„Csendben elengedni, Istenre bízni” - Adventi köznap – december 18., csütörtök este

📖 Isten igéje az est csendjében: Jer23,5-8 és Mt 1,18-24

„Igen, jönnek napok – mondja az Úr –, amikor igaz sarjat támasztok Dávidnak.” (Jer 23,5)

„Az Emmánuel nevet adják neki, ami azt jelenti: „Velünk az Isten.” (Mt 1,23)

 A nap végén, amikor elcsendesedik körülöttünk a világ, jó visszatekinteni arra, hogyan volt velünk az Isten ma. Nem feltétlenül a rendkívüli pillanatokban, hanem a hétköznapi helyzetekben: egy türelmesebb válaszban, egy ki nem mondott kemény szóban, egy elfogadott fáradtságban.

Advent arra tanít, hogy nem mindent nekünk kell kézben tartanunk. Ahogyan József sem értett mindent, mégis bízott, úgy mi is megengedhetjük magunknak az elengedést. Isten nem számonkér este, hanem közel jön: gyermekként, csendesen, irgalommal.

Ha ma volt bennünk keménység, sietség vagy bezárkózás, letehetjük. Ha volt hűség, jóság, figyelem, hálával őrizhetjük. Az „igaz sarj” ígérete ma is él: Isten holnap is folytatja bennünk a formálást. Most pedig elég annyi, hogy rábízzuk magunkat, és megpihenjünk az Ő jelenlétében.

Esti ima

Urunk, Istenünk,
köszönöm ezt a napot minden örömével és terhével együtt.
Köszönöm, hogy velem voltál ott is,
ahol talán észre sem vettelek.

Bocsásd meg, amikor kemény volt a szívem,
amikor irányítani akartam mindent,
és nem engedtem, hogy Te vezess.
Fogadd el mindazt a jót, amit kegyelmedből tettem,
és gyógyítsd azt, ami bennem sebzett maradt.

Ma este elengedem, amit nem tudok megoldani,
és Rád bízom mindazokat, akiket szeretek, akikért felelős vagyok.
Maradj velünk az éjszaka csendjében is,
Emmánuel, velünk lévő Isten.
Ámen.

„Mi az, amit ma görcsösen irányítani akartam, és rá tudom-e most bízni Istenre?”