péntek, december 19, 2025

„Amikor Isten megszólal – és mi megtanulunk hallgatni” - Adventi köznap – december 19., péntek reggeli üzenete

📖 Bibliai alap: Bír13,2-7.24-25a és Lk 1,5-25

Advent vége felé járunk. Már közel a Karácsony, mégis ezek a napok nem a sietségről, hanem a figyelmes várakozásról szólnak. A mai igék két, egymástól távoli, mégis mélyen összetartozó történetet állítanak elénk: Sámson születésének ígéretét és Keresztelő János fogantatásának hírét.
Mindkettő azt üzeni: Isten akkor is dolgozik, amikor mi reménytelennek látjuk a helyzetet.

Isten ott kezd újat, ahol mi már lemondtunk

A Bírák könyvében ezt olvassuk:

„Az asszony meddő volt, nem szült.” (Bír 13,2)

Ez az egy mondat sok ember életérzését hordozza. Meddő lehet nemcsak az anyaméh, hanem:

  • egy házasság szeretete,
  • egy munka gyümölcse,
  • egy imádság,
  • egy fiatal jövőképe,
  • egy idős ember reménye.

És mégis:

„Az asszony fiút szült, és Sámsonnak nevezte el.” (Bír 13,24)

A Lukács-evangéliumban Zakariás és Erzsébet történetét halljuk:

„Erzsébet meddő volt, és mindketten idősek voltak.” (Lk 1,7)

Ők igaz emberek voltak, mégis hosszú ideig hordozzák a beteljesületlen vágy fájdalmát. Zakariás papként szolgál, imádkozik másokért, de saját életében már talán nem is meri kérni a csodát. Amikor az angyal megszólítja, elnémul – mert a hit és a félelem egyszerre van jelen benne.

„Ne félj, Zakariás! Imádságod meghallgatásra talált.” (Lk 1,13)

Advent üzenete mindannyiunknak

Ez az üzenet nemcsak a templom falai között élőknek szól, hanem:

  • a kétkezi munkásnak, aki fáradtan kel hajnalban,
  • az értelmiséginek, aki válaszokat keres,
  • a fiatalnak, aki még keresi önmagát,
  • a diáknak, aki bizonytalan a jövőben,
  • a családanyának és édesapának, aki csendben hordozza terheit,
  • és annak is, aki már régóta „megszokásból” keresztény.

Isten nem a tökéletesekkel kezdi, hanem a nyitott szívűekkel.
Nem azt kéri, hogy mindent értsünk, hanem hogy bízzunk benne akkor is, amikor hallgatnunk kell, mint Zakariásnak, és várnunk, mint Manoach feleségének. 

Meghívás bűnbánatra és elköteleződésre

Advent végén őszintén megkérdezhetjük magunktól:

  • Hol fáradtam bele a jóba?
  • Hol lett a hitem szokássá, üres hagyománnyá?
  • Hol nem engedtem, hogy Isten megszólítson?

A bűnbánó embernek ez az örömhír: Isten nem elutasít, hanem újrakezdést ad.
A jóban járónak pedig ez a hívás: ne állj meg, mert Isten többet készít, mint amit eddig elértél.

Advent akkor lesz igazán gyümölcsöző, ha nemcsak Karácsonyra készülünk, hanem Krisztus követésére – a hétköznapokban, a munkában, a tanulásban, az emberi kapcsolatainkban.

Ima

Urunk, Istenünk!
Te látod szívünk meddőségét és rejtett vágyait.
Taníts minket várakozni, amikor nem értünk,
hallgatni, amikor túl sokat beszélünk,
és hinni akkor is, amikor a remény halványnak tűnik.

Tisztíts meg bűnbánatunkban,
erősíts meg a jóban,
és vezess el minket Fiadhoz, Jézus Krisztushoz,
hogy Karácsony ünnepe ne csak szép emlék,
hanem életet formáló találkozás legyen.
Ámen. 

Útravaló mondat

Ahol az emberi lehetőség véget ér, ott kezdődik Isten csendes, de életet fakasztó munkája.

Áldott, figyelmes és reményteljes adventi napot kívánok!

Nincsenek megjegyzések:

„Amikor Isten megszólal – és mi megtanulunk hallgatni” - Adventi köznap – december 19., péntek reggeli üzenete

📖 Bibliai alap : Bír13,2-7.24-25a és Lk 1,5-25 Advent vége felé járunk. Már közel a Karácsony, mégis ezek a napok nem a sietségről, hane...