A mai rorátés hajnal arra hív, hogy engedjük Istent tanítani
minket. Izajás próféta szavai békét és irányt kínálnak: „Én az Úr, a
te Istened arra tanítalak, ami javadra válik… Ha megtartottad volna
parancsaimat, békéd olyan lenne, mint a folyam.”
Jézus pedig keserű őszinteséggel mutat rá, milyen
könnyen bezárkózunk: vannak, akik sem a próféta szigorúbb hangjára, sem a
Messiás szelíd közeledésére nem nyílnak meg.
Ez a kettősség minden korban jelen van. Ott van a
kétkezi munkás fáradt vállán, az értelmiségi túlzsúfolt gondolataiban, a
fiatalok bizonytalanságaiban, a diákok útkeresésében.
Ott van bennünk is: vágyunk a békére, de sokszor nem
figyelünk arra, aki a béke forrása.
Advent második hetében különösen is megvakít minket a
rohanás. Könnyen a „nem táncolok, nem sírok” nemzedékévé válunk, amely sem a
hívást, sem a figyelmeztetést nem veszi komolyan. Jézus azonban nem vádolni
jön, hanem felrázni: valódi, tartalmas karácsony csak ott születik, ahol a
szív meghallja Isten szelíd tanítását.
Legyünk hát olyan emberek – felnőttek és fiatalok egyaránt –, akik megmernek állni. Akik elhiszik, hogy Isten útja nem elvesz, hanem életet ad. Ha most figyelünk, békénk valóban „folyamként” árad majd.
Imádság
Uram, tanítóm és vezetőm,
köszönöm, hogy ma is megszólítasz. Add, hogy szívem ne legyen zárva,
se a bűnbánat, se az öröm, se az irgalmad hívása előtt.
Tisztíts meg minden megszokásból, ami eltávolít Tőled,
és formálj olyan emberré, aki engedelmesen, bizalommal járja utadat.
Áldd meg adventi készületemet, hogy karácsony öröme
ne csak külső ünnep legyen, hanem belső újjászületés.
Ámen.
Útravaló mondat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése