![]() |
| Kolostor kápolnája - Székelyudvarhely |
Az advent csendes hajnalai nem véletlenül találnak meg
bennünket félálomban, munkába indulás előtt, iskolatáskával a vállon vagy a hét
terhei alatt. Isten ilyenkor szól: amikor még nem építettük fel a napi
védekezéseinket, amikor nyitottabb a szív.
Sirák fia könyvében Illés prófétáról hallunk: „Lángoló
tűzként lépett fel… szavára bezárult az ég… rendeltetése szerint vissza kell
térnie, hogy kibékítse az atyák szívét a fiakkal” (vö. Sir 48). Illés a tiszta,
megalkuvást nem ismerő istenhűség embere. Nem simogat, hanem ébreszt. Nem
magyarázkodik, hanem Isten ügyét képviseli.
Az evangéliumban Jézus azt mondja: Illés már eljött –
Keresztelő János személyében –, de nem ismerték fel, és nem hallgattak rá (vö.
Mt 17,10–13). Ez az advent egyik legfájóbb kérdése: vajon mi felismerjük-e
Isten közeledését? Vagy megelégszünk a megszokott formákkal, az „így
szoktuk”-kal, a felszínes vallásossággal?
Ez az üzenet szól a kétkezi munkáshoz, aki becsülettel
dolgozik, de talán belefáradt; az értelmiségihez, aki sokat gondolkodik, de
nehezen csendesedik el; a fiatalhoz és diákhoz, aki keresi önmagát, és nem
mindig talál kapaszkodót. Isten mindenkit ugyanarra hív: térj vissza
Hozzá teljes szívvel.
A bűnbánóknak ez a reggel reményt ad: nincs olyan elrontott
élet, amit Isten ne tudna helyreállítani. A jóknak szelíd, de határozott
ösztönzés: ne állj meg ott, ahol már rendben van – van még több szeretet, több
igazság, több imádság. A felszínes keresztényeknek figyelmeztetés: a hagyomány
önmagában nem üdvözít, csak az élő kapcsolat Krisztussal.
Illés és Keresztelő János nem kényelmes próféták voltak.
Advent sem kényelmes időszak, hanem kegyelmi lehetőség a megtérésre,
hogy ne csak szép, hanem tartalmas karácsonyunk legyen. Ha most rendet teszünk
a szívünkben, abból békésebb ünnep és kiegyensúlyozottabb hétköznapok
születnek.
Imádság
Útravaló mondat
„Az advent nem a megszokás őrzésének, hanem a szív
megújulásának ideje.”

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése