„Ez az ember ment haza megigazulva, nem amaz.” (Lk 18,14)
Ma reggel
Jézus egy egyszerű, de megrendítő példázattal fordul hozzánk.
Két ember megy föl a templomba imádkozni – és mindkettő Istenhez szól,
mégis csak az egyik talál vissza az igaz útra.
A különbség nem a szavakban, nem a tettek számában,
hanem a szív állapotában van.
A farizeus
tudja a szabályokat, ismeri az imákat,
de nem tudja megnyitni a szívét.
Önmagát nézi, másokat megítél.
A vámos ezzel szemben lehajtott fejjel, egyszerűen így szól:
„Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek.”
És ebben az egy mondatban ott van az alázat, a bűnbánat és a bizalom.
Isten nem
a hibátlan embereket keresi,
hanem azokat, akik őszintén engedik, hogy szeresse őket.
Őt nem a látszat érdekli, hanem a szív igazsága.
Nem azt nézi, ki mit mutat kifelé,
hanem ki az, aki valóban Vele akar élni belülről, csendben, igazán.
A mai
evangélium arra hív, hogy mi is letegyük a szerepeinket.
Ne bizonyítsunk, hanem engedjük, hogy Isten lásson – olyannak, amilyenek
valójában vagyunk.
Mert amikor leborulunk előtte, Ő nem megaláz, hanem felemel.
Nem elítél, hanem átölel.
🕊 Ima:
Uram, Jézus,
köszönöm, hogy nem a külsőt nézed, hanem a szívet.
Taníts engem is őszintén imádkozni,
nem a szavak, hanem a bizalom erejével.
Tisztítsd meg a szívemet minden látszattól,
és adj alázatos lelket, amely szeretni tud.
Ámen.
💡 Útravaló gondolat:
Ne akarj tökéletes lenni – csak igaz.
Ne a látszatban, hanem a szíved csendjében keresd Istent,
mert ott vár rád az Ő irgalma és békéje.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése