📖 „Ha Krisztus bennetek lakik, jóllehet a test a bűn miatt halott, a lélek a megigazulás következtében él. Ha pedig bennetek lakik annak Lelke, aki feltámasztotta Jézust a halálból, ő, aki Krisztust feltámasztotta a halottak közül, a ti halandó testeteket is életre kelti a bennetek lakó Lelke által.”
Szent Pál szavai ma is felszabadító erővel hangzanak: nem
a bűn határoz meg minket, hanem a Lélek, aki bennünk él. Olyan ez, mint
amikor egy hosszú, nyomasztó tél után egyszer csak kisüt a nap, és a jég
elolvad. Ugyanez történik a lelkünkben is, amikor Krisztus Lelkének melege
átjárja: a félelem, a kárhoztatás, a bűntudat fagyos terhei oldódni kezdenek, s
helyüket átveszi a belső szabadság és béke.
Pál apostol két törvényről beszél: a bűn és halál
törvénye lehúz, megkötöz, a Lélek törvénye viszont
felemel és életet ad. A mi mindennapjainkban ez a két valóság küzd egymással: a
bennünk élő önzés, gyengeség, kísértés – és a Lélek halk, de állhatatos hívása,
hogy bízzunk Istenben, szeressünk, bocsássunk meg, kezdjük újra.
Amikor reggel felkelünk, sokszor talán nem érezzük ezt a
Lélek-vezette szabadságot. Inkább a teendők súlya, az elvárások, a fáradtság
nyom ránk. De éppen ilyenkor fontos emlékezni: a Lélek bennünk van, nem
kívülről jön. Nem kell messziről keresni Istent, mert ő ott lakozik a szív
mélyén, és arra vár, hogy hagyjuk működni bennünk.
A Lélek nem tesz minket tökéletessé egyik napról a másikra,
de megtanít élni Isten jelenlétében. Megtanít más szemmel nézni az emberekre, a
feladatokra, önmagunkra is. Aki a Lélek szerint él, az nem menekül a világ
elől, hanem átalakítja azt – szeretettel, türelemmel, békességgel.
🙏 Reggeli ima:
💬 Útravaló
gondolat:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése