📖 Róm 8,12–17
Vannak napok, amikor a szívünkben csendes szomorúság ül. Nem fáj már úgy, mint régen, de ott van, mint halk emlék, mint valami, ami hiányzik.
Ilyenkor hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy Isten távol van. Pedig épp ekkor
van a legközelebb. 🌿
Az Ő Lelke nem harsány, nem kényszerít, nem siet — csak ott
marad velünk a csendben.
A Lélek, aki bennünk él, nem a félelemé, hanem a bizalomé. Ő az, aki újra és
újra megtanít kimondani: „Abba, Atya.”
És ez a szó — akár suttogva, akár könnyek között — mindig hazavisz Isten
szívéhez.
Ne félj, ha ma a nap csendesen zárul. Isten nem csak a
fényben van ott, hanem a csönd mélyén is.
Az Ő Lelke most is átölel, gyógyít, és halkan azt mondja neked: „Gyermekem,
itt vagyok. Pihenj meg bennem.” 💫
🙏 Esti ima
Abba, Atyám, köszönöm, hogy ma is velem voltál — a mosolyban
és a csöndben, az örömben és a szomorúságban is.
Köszönöm, hogy nem a félelem Lelke irányít, hanem a Te Szentlelked, aki
bizalmat és békét ad.
Bocsásd meg, ha ma elbizonytalanodtam, ha túl sokat akartam tenni, és keveset
hagytam Rád.
Ma este csak annyit kérek: maradj velem a csendben,
simítsd el bennem a nap zaját, és töltsd meg a szívem békéddel. 🌙
Add, hogy álmaimban is érezzem: a Te gyermeked vagyok,
és semmi — sem szomorúság, sem félelem — nem választ el szeretetedtől.
„Abba, Atya, kezedbe ajánlom magam.” 💛
✨ Jó éjt gondolat:
Amikor a nap elcsendesül, a Lélek suttogása marad:
„Ne félj. Én veled vagyok.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése