„Atya, ma reggel olyan furcsa minden… Mintha a
világ színeit elmosta volna az eső, belepte volna a köd. Nem történt semmi rossz, mégis nehéz a
lelkem.
A város zaját hallgatom, és közben úgy érzem, mintha bennem is ez a tompa
morajlás szólna.
Lehet, hogy baj van velem, hogy ilyen szomorkás vagyok, miközben mások
mosolyognak?”
Kedves Barátom,
nem, nincs baj veled. Amit érzel, az nem gyengeség, hanem emberi tapasztalat —
a lélek egyik halk, őszi hangulata.
Vannak napok, amikor a szív is felhőbe borul, amikor még az imádságban, a
szentmisében is ott bujkál egy csendes szomorúság.
De ne feledd: Isten nem tűnik el attól, hogy a lelkünkben köd van.
Ő nem csak a derűs percek Istene.
Ott van a melankóliában is, a szürke reggelek tompa neszeiben, az autók távoli
morajában, a szív fáradt verésében.
Az Ő Lelke nem a félelemé, hanem a fiúságé — annak a biztonságáé, hogy bármi
történik, nem vagy egyedül.
Lehet, hogy ma nem érzed, de Ő ott van, és a csendben is munkálkodik benned.
A szomorúság néha csak a földbe hulló mag csendje, amelyből holnap új élet
fakad.
Ha tehát ma mindent szürkének látsz, ne zárd
el a szíved.
Csak maradj csendben, és mondd: „Atyám,
tudom, hogy itt vagy.”
Mert a csendes szomorúságban is ott rejtőzik Isten — és Ő előbb vagy utóbb, de
mindig, fényt gyújt benned.
☀️ Útravaló gondolat:
Amikor a lelked elcsendesedik, ne félj tőle — lehet, hogy épp akkor hallod meg Isten legfinomabb hangját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése