„A kereszt szeretetének jegyében – Szent Ferenc stigmatizációja” – reggeli üzenet

📖Bibliai alap: Gal 6,14–18 - Lk 9,23–26

Ma, amikor Szent Ferenc atyánk stigmatizációját ünnepeljük, az Egyház elénk állítja a kereszt titkát: a szenvedő, keresztre feszített, de szeretetében diadalmaskodó Krisztust. Ferenc egész életének középpontjában nem más állt, mint a Megfeszített iránti lángoló szeretet. És ez a szeretet annyira betöltötte őt, hogy végül testén is viselte Jézus sebhelyeit, a keresztre feszített Krisztus jegyeit.

1. Szent Pál szavai ma különös erővel szólnak hozzánk: „Én azonban nem akarok mással dicsekedni, csak Urunk Jézus Krisztus keresztjével.” A világ más dolgokban keres dicsőséget: vagyonban, sikerben, elismerésben. Ferenc azonban, Pál apostolhoz hasonlóan, a keresztben találta meg élete értelmét és erejét.

Amikor Assisi gazdag ifja mindenét szétosztotta a szegények között, amikor koldusként élte mindennapjait, nem gyengeségből tette, hanem abból az erőből, amelyet a keresztből merített. A kereszt lett számára a szabadság, a szeretet és a béke forrása.

2. Az evangélium ma így szól: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét nap mint nap, és úgy kövessen engem.”

Ferenc ezt szó szerint vette. Nemcsak egyszer, fiatalsága kezdetén mondott igent Krisztusra, hanem újra és újra, minden nap. Ezért is vonult La Vernára, hogy negyven napot böjtben, imádságban töltsön. Az ő keresztje nem pusztán lemondás volt, hanem az a belső szabadság, amellyel nap mint nap egyesült Krisztussal.

A kereszt hordozása nem csupán szenvedést jelent, hanem szeretetet. Ferenc imája erről szól: két dolgot kért: átélni Krisztus szenvedését – és átélni Krisztus szeretetét. Mert a kettő elválaszthatatlan: aki igazán szereti embertársát, az vállalja a másik terhét, a másik sebét is.

3. 1224. szeptember 14-én, Szent Kereszt ünnepén Ferenc a La Verna hegyen egy látomásban találkozott Krisztussal. Nem félelmet, hanem szeretetet érzett: „Örvendett annak a kedves tekintetnek, amellyel Krisztus őt nézte, de a keresztre feszítés a résztvevő fájdalom tőrével az ő lelkét is átjárta.”

Ez a találkozás nem elméleti volt. Krisztus szeretete annyira átjárta, hogy teste is jelet kapott: Krisztus sebeit hordozta kezén, lábán és oldalán. Ezek a sebek nem gyógyultak be, hanem a kereszt titkát hirdették: hogy Isten szeretete erősebb minden fájdalomnál, és hogy a kereszt nem a vég, hanem az élet forrása.

4. Mit üzen nekünk Ferenc stigmája?

Ferenc sebhelyei nem arra hívnak minket, hogy testi jeleket várjunk. Hanem arra, hogy lelkünkben hordozzuk Krisztus szeretetének és áldozatának jegyét.

• Amikor megbocsátunk a nehéz pillanatokban, Krisztus sebét hordozzuk.
• Amikor türelemmel viseljük a betegséget vagy a keresztjeinket, Ferenc nyomdokában járunk.
• Amikor önzetlenül segítünk másokon, a megfeszített Krisztus szeretete él bennünk.

Ferenc stigmája a kereszt evangéliumát hirdeti: „Csak az nyeri el életét, aki elveszíti értem.” (vö. Lk 9,24).

5. Ferenc imája a stigmatizáció előtt világítja meg a lényeget: nem a szenvedést kereste önmagáért, hanem azt a szeretetet, amely átformál. Ő nemcsak együtt szenvedett Krisztussal, hanem együtt szeretett Krisztussal. Ezért lett élete és teste élő igehirdetés.

---

Ma, amikor Ferenc atyánk stigmatizációjára emlékezünk, kérjük mi is a kegyelmet:

– hogy a kereszt ne félelmet, hanem szeretetet ébresszen bennünk,

– hogy nap mint nap vállaljuk Krisztus követését,

– és hogy életünkön, tetteinken keresztül sugározzuk azt a szeretetet, amely Krisztust a kereszt vállalására indította, Ferenccel együtt minket is betöltött, és ma is képes újjáteremteni a világot. Ámen.

Napi útravaló:

„A kereszt nem a vég, hanem a szeretetből fakadó új élet kezdete.”