A mai nap evangéliuma mélyen megérintette a szívünket. Jézus
szíve együtt dobban a szenvedőkkel, nem hagyja magára az özvegyet, hanem odalép
hozzá, vigasztal, életet ad. „Ne sírj!” – mondja. Ez nem puszta szó, hanem
isteni erő, amely képes átalakítani a gyászt örömmé, a halált életté, a
reménytelenséget bizalommá.
Amikor visszatekintünk mai napunkra, talán mi is sokszor
éreztük a rohanás, a feszültség, a bizonytalanság terhét. Talán kevés időnk
maradt egymásra, önmagunkra vagy az Úrra. De ma este Jézus hozzánk is szól: „Ne
félj, ne sírj, bízz bennem!”
Ha komolyan vesszük e szavakat, akkor a családban
több lesz a figyelem és a bátorítás, a munkahelyen nemcsak feladatot
végzünk, hanem emberséget is viszünk a napjainkba, a közösségben
észrevesszük a másik terhét és mellé állunk, az ünnepben és a gyászban
pedig tudjuk: Krisztus velünk van.
Így szentelődik meg a hétköznap, így válik emberibbé és
reményteljesebbé világunk, és így jön létre egyensúly a profán és a szent
között.
Este, elcsendesedve, engedjük, hogy Jézus szava bennünk is
életet fakasszon. Kérjünk bocsánatot azért, amit elmulasztottunk, adjunk hálát
mindazért, amit kaptunk, és bízzuk jövőnket a Gondviselő Isten kezébe.
Esti ima
Ámen.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése