Mi
történik, amikor az Istenbe vetett hit helyét átveszi a rutin, a fáradtság, a
bosszúság vagy épp a kiégés?
Mózes
és Áron a nép zúgolódásával szembesülnek. A nép szomjas, elkeseredett, és
már-már Isten jóságát is megkérdőjelezi. Ismerős helyzet: mindannyiunk életében
vannak ilyen napok. Amikor túl sok a feladat, túl kevés a türelem, és túl zajos
a világ körülöttünk. És ilyenkor – ahelyett, hogy csendben hallgatnánk Isten
hangját – ütni kezdünk. Mint Mózes a botjával.
Isten
azonban nem azt kérte tőle, hogy üssön – hanem hogy szóljon a sziklának.
Gondolkodjunk
el:
- Hányszor
ütünk – amikor szólnunk kellene?
- Hányszor
cselekszünk – amikor inkább hallgatnunk kellett volna?
- Hányszor
bíztunk inkább a megszokott módszerben – mint Isten szavában?
És
mégis: Isten nem vonja meg a vizet. Mert Ő hűséges. De nem mindegy, hogy amit
ad, az számunkra éltető forrás, vagy csak egy újabb emlékeztető a szív
keménységéről.
💬 Kérdések a mai
napra:
- Van-e olyan
helyzet az életemben, ahol Isten szelíd szava helyett a saját akaratomat
érvényesítettem?
- Kik
szomjaznak körülöttem – szeretetre, megértésre, figyelemre? Észreveszem
őket?
- Tudok-e úgy
szólni, hogy az mások számára ne ütközés, hanem forrás legyen?
🙏 Napi ima
Uram,
sokszor fáradt vagyok, és ilyenkor nem hallom meg a hangodat. Segíts, hogy ne
az indulatom, hanem a Te Lelked vezessen! Add, hogy szavaim ne sebet ejtsenek,
hanem vizet fakasszanak a másik szívében! Taníts meg hallgatni, taníts meg
szelíden szólni, taníts meg bízni Benned! Ámen.
✨ Útravaló egy mondatban
Nem
az ütés nyitja meg a sziklát – hanem a bizalom hangja.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése