csütörtök, augusztus 07, 2025

Amikor a sziklából víz fakad, de nem az erő, hanem a hit által - lefekvés előtti gondolat és ima – 18. évközi hét csütörtök estéje


Sorozat: Az élet útjának zarándoklata a mindennapokban

Mottó: „Minden nap egy lépést a hit útján!

📖 Olvasmány: Szám 20,1-13

Itt, az esztelneki kolostor vastag falai között, ahol már évszázadok óta imádság száll az ég felé és suttog a kegyelem, ma este is egy mélyen szántó kérdés foglalkoztat:
Mi fakad belőlem, amikor rám telepszik a fáradtság, amikor nyomaszt a zaj, amikor sürget a feladat?
Víz vagy indulat?
Áldás vagy seb?

A mai olvasmányban Mózes nem hallgatott egészen Istenre – és bár a víz mégis felfakadt, az engedetlenség árnyéka ott maradt. Mennyi olyan döntésünk van, amit a körülmények kényszerítettek ki belőlünk – és nem a hit hívott életre?

De az irgalmas Isten nem hagyta szomjazni a népet. Még az emberi engedetlenség ellenére is életet fakasztott a sziklából.
Ahogy ma is: a megsebzett, kimerült, néha elcsüggedt szívünkből is fakaszthat forrást – ha megnyílunk előtte.

És itt, az Esztelneki Madonna szobra alatt, ahol oly sok könny, kérés, hála és fohász hangzott el az eltelt 275 év alatt, ma este újra megtanulhatjuk:
Nem az számít, mekkora a botunk – hanem, hogy mekkora a bizalmunk.
Mert nem az erő, hanem az engedelmesség nyitja meg a sziklát.
És nem az erős ütés, hanem a szelíd szó lesz az, ami másban életet fakaszthat.


🙏 Esti ima – az Esztelneki Madonna közeléből

Esztelneki Madonna, Édesanyánk,
te, aki 275 éve hordozod a hozzád fohászkodók könyörgéseit –
nézz ma este is ránk irgalommal!

Fáradt vagyok, Uram. Néha túl fáradt ahhoz is, hogy figyeljek rád.
Néha a botot emelem – a szó helyett.
Néha dühből cselekszem – bizalom helyett.
De Te akkor is vizet fakasztasz,
akkor is életet adsz,
akkor is kitartasz mellettem,
amikor én már lemondtam magamról.

Taníts meg csendben figyelni a Te szavadra.
Taníts meg nem ütni, hanem szólni.
Taníts meg bízni akkor is, amikor "szomjas" vagyok –
és mások is tőlem várják a vizet.

Uram, fakassz forrást belőlem –
ne a keménységemből, hanem a Te jelenlétedből.
És ha ma hibáztam, ha elrontottam valamit,
legyen ez az éjszaka az újrakezdés hajnalának kapuja.

Madonnánk, Esztelnek Édesanyja,
fogd a kezem, mikor alszom,
s esd ki számomra Fiad irgalmát,
hogy holnap új szívvel ébredhessek.

Ámen.


🕊️ Esti útravaló egy mondatban:

Ne az erőddel akarj forrást fakasztani – hanem a hiteddel.

Nincsenek megjegyzések:

MILYEN ALAPRA ÉPÍTED A MAI NAPODAT? - 23. évközi hét – Szűz Mária szent Neve

2026. szeptember 12., szombat reggel Szentírás: Lk 6,43–49 „Miért mondjátok nekem: Uram, Uram! – ha nem teszitek meg, amit mondok?” (Lk ...