„Megszentelt idő nyomában” - lefekvés előtti gondolat és esti ima– 17. évközi hét péntek estéje

Sorozat: Az élet útjának zarándoklata a mindennapokban

Mottó: „Minden nap egy lépést a hit útján!

📖 Olvasmány: Lev 23,1.4-11.15-16.27.34b-37  

A nap folyamán talán sok minden történt: rohanás, megoldandó feladatok, váratlan találkozások vagy nehéz pillanatok. Talán voltak olyan percek is, amikor csak átvészelted az órákat. De állj meg most egy pillanatra! Gondold végig: volt-e ma egyetlen olyan perc, amit valóban Istennek adtál?

Talán csak egy sóhaj volt a lépcsőn felfelé. Egy belső mosoly, amikor ránéztél valakire. Egy „köszönöm” a szíved mélyéről. Egy szavak nélküli imádság – amikor csak csendben voltál. Ha igen, akkor megszentelted az idődet.

Az Úr nem nagy, teátrális gesztusokat kér. Ő ott van a kis dolgokban, a rejtett pillanatokban. Az ünnep nem mindig dísz és harangszó – az ünnep ott kezdődik, amikor ráeszmélek: Ő itt van. Ma is velem jött.

Ne bánd, ha nem volt minden tökéletes. Az is lehet, hogy ma nem sikerült tudatosan megállni. De most, ezen az estén, még nem késő. Most megszentelheted a nap végét. Most átadhatod Istennek, ami volt – és kérheted, hogy ami jön, az már vele kezdődjön.

---

🙏 Esti ima

Uram, köszönöm, hogy ma is velem voltál – még akkor is, ha én nem mindig vettem észre Téged.

Köszönöm azokat a csendes perceket, amikor megérintettél, és azokat is, amikor csak siettem, de Te türelmesen várakoztál.

Most, amikor elcsendesedik körülöttem a világ, szeretném Neked adni ezt a napot. A jó pillanatokat – és a töredezett, nehéz perceket is.

Szenteld meg a fáradtságomat, az álmaimat, a szívem vágyaival együtt.

Taníts holnap jobban figyelni Rád – ne csak az ünnepnapokon, hanem a hétköznapok közepette is.

Áldj meg engem és mindazokat, akiket szeretek, akikért felelős vagyok. Ámen.

---

🌟 Esti útravaló egy mondatban:

„Nem az óráink száma, hanem a szívünkből adott percek szentelik meg a napot.”