„Ünnepet adni a hétköznapnak” - 17. évközi hét péntek reggeli üzenete

Sorozat: Az élet útjának zarándoklata a mindennapokban

Mottó: „Minden nap tégy egy lépést a hit útján!”

📖 Olvasmány: Lev23,1.4-11.15-16.27.34b-37

A mai szentmise első olvasmánya (Lev 23,1.4-11.15-16.27.34b-37) felsorolja Izrael ünnepeit, a szombatot, a pászkát, a hetek és a sátrak ünnepét, és részletesen leírja, hogyan kell azokat megtartani. Első hallásra talán távolinak, „régi törvénynek” tűnik, pedig mély üzenetet hordoz a mai embernek is: az élet ritmusához szükség van szent időre, megállásra, Isten idejére.

A mi világunk tele van rohanással, teljesítménykényszerrel, zaklatottsággal. A hírek, a feladatok, az elvárások szinte nem hagynak szabad percet. Az ember elhiszi, hogy nincs ideje – sem másokra, sem Istenre. Pedig a szívünk mélyén éhezünk azokra a pillanatokra, amikor lélegezhetünk, amikor nem a telefonunk csipog, hanem a lelkünk szól: „Jó, hogy itt vagy, Istenem!”

Izrael ünnepei azt tanítják: az idő nem a mi tulajdonunk. Az idő Isten ajándéka. Ő hív meg, hogy szakítsunk ki belőle neki szentelt perceket. Ez nem csak a templomi liturgiáról szól. A mosatlan edények között, a kórházi folyosón, a munkahelyi szünetben, az iskolában, vagy épp a természet csendjében is lehet „szent időt” teremteni. Ha tudatosan kimondom:

– „Most köszönöm, hogy élek.”

– „Most érted imádkozom, akivel találkozom.”

– „Most megállok, hogy hálát adjak.”

Az életünkből így lesz zarándoklat, ahol minden állomásnál ott az esély, hogy az örökkévalóság ránk mosolyog. A mai nap kihívása épp ez: meg tudom-e szentelni az időmet, vagy rabszolgája maradok a rohanásnak?

Engedjük, hogy a mai napban legyen akár egyetlen perc, amikor „szent ünnepet” tartunk. Hívjuk be Istent oda, ahol éppen vagyunk – mert Ő jön a gyárba, a boltba, a kórházba, a kertbe is.

---

Rövid ima:

Uram, add, hogy ne fussak el melletted a mai napon! Taníts ünnepelni, megállni, hálát adni. Szenteld meg a perceimet, hogy a hétköznapjaimban is felismerjem arcodat. Ámen.

Napi útravaló:

„A hétköznap ünneppé válik, ha meghívom oda Istent.”