Ahogy a nap végére érünk, talán fáradtak vagyunk, tele
megoldatlan ügyekkel, befejezetlen feladatokkal, vagy éppen apró örömökkel és
váratlan mosolyokkal. Ma Pál apostol szavai és Szent Klára példája arra
emlékeztetnek: a nap igazi értéke nem abban mérhető, mennyit teljesítettünk,
hanem hogy mennyit éltünk Krisztussal.
Lehet, hogy nem sikerült minden úgy, ahogy terveztük. Lehet,
hogy voltak pillanatok, amikor elveszítettük a türelmünket, vagy engedtünk a
rohanásnak. De ha ma legalább egyszer tudatosan kimondtuk: „Uram, ezt érted
teszem”, akkor már közelebb kerültünk a célhoz, amit Pál így nevez: „Krisztus
Jézusban való hivatásom jutalma.”
Az igazi kincs nem a bankban, nem a polcon, nem a
sikerlistán van – hanem a szívünkben, amikor ott él Jézus jelenléte. Szent
Klára ma is ezt tanítja: a lemondás nem veszteség, hanem szabadság, ha azt a
nagyobb szeretetért tesszük.
Ma este talán érdemes átgondolni: mi az, amihez túlságosan ragaszkodunk, és ami miatt nehezebb Krisztus felé haladnunk? És mi az, amit örömmel oda tudnánk adni Neki – hogy a szívünk könnyebb legyen?
Esti ima
Uram, köszönöm a mai nap minden pillanatát – a csendet és a zajt, a munkát és a pihenést, az örömöt és a kihívást. Bocsásd meg, amikor nélküled akartam haladni. Ma este átadom Neked minden terhemet, minden örömömet, minden félelmemet. Töltsd meg a szívemet a Te békéddel, hogy nyugodtan hajthassam álomra a fejem. Segíts, hogy holnap is Téged tartsalak a legnagyobb kincsemnek. Ámen.
Útravaló a holnapra:

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése