„A kis hely, ahol az ég megérinti a földet” - Angyalos Boldogasszony ünnepe

2025. augusztus 2., Portiuncula-búcsú napján

Ma, augusztus 2-án, miközben sokan a világ híreire figyelnek – háborúkra, politikai viharokra, gazdasági összeomlásokra, erkölcsi zűrzavarokra, természeti csapásokra –, mi itt és most egy kicsi, szinte jelentéktelennek tűnő hely ünnepét üljük. Egy kis kápolnát Assisi mellett, amelyet úgy hívunk: Portiuncula, vagy magyarul: Porciunkula – azaz „kis rész”. Itt született meg valami, ami túlmutat térképeken, történelmi korszakokon, világi rendszereken: a ferences lelkiség szíve.

1. A kegyelem helye – múlt és jelen

Szent Ferenc atyánk megtérése után három templomot újított fel: San Damianót, San Pietro della Spinát, és végül ezt a kis elhagyatott, romos kápolnát, amelyet Angyalos Boldogasszony tiszteletére emeltek még régen. Itt, ezen a szent helyen, megtapasztalta Isten irgalmának erejét, a szent angyalok jelenlétét, és a Szűzanya oltalmazó közelségét. Nem véletlen, hogy ide tért vissza mindig, itt alapította meg a rendet, itt adta át Szent Klárának a ferences karizma női vonalát, és itt halt meg 1226 októberében, meztelenül, a földön fekve, hűséges testvérei körében.

Ez a hely azóta is zarándokhellyé vált: a szelíd erő, a csendes megtérés, a mély belső átalakulás otthonává.

Ma, amikor annyian elveszítették a belső iránytűjüket, a Portiuncula üzenete éppoly aktuális, mint nyolcszáz éve:

Visszatérni a lényeghez. Letérdelni. Bocsánatot kérni. Elindulni újra.

2. A búcsú értelme – nem olcsó kegyelem

Ferenc atya, bár kicsiny volt a világ szemében, nagy volt az Isten országában. Ezért is engedte meg neki III. Honoriusz pápa, hogy különleges kegyelmet kérjen: teljes búcsút azoknak, akik bűnbánattal és tiszta lélekkel látogatják meg ezt a templomot augusztus 2-án. Ferenc nem „engedményeket” akart, hanem lelki gyógyulást, felszabadulást, az isteni irgalom ajándékát a bűntől megtört embereknek.

A teljes búcsú azt jelenti, hogy Isten – az Egyház közbenjárására – eltörli a már megbocsátott bűnökért járó ideig tartó büntetést. Ez olyan, mintha a bűnbánó lélek minden „adósságát” elengednék, és újra tisztán, szabadon állhatna Isten színe előtt.

Ez a Portiuncula-búcsú a ferences család különleges ajándéka az Egyháznak. Az idők során a Szentszék ezt más templomokra is kiterjesztette, és ma már minden plébániatemplomban elnyerhető teljes búcsú – szokásos feltételek mellett – az Angyalos Boldogasszony ünnepén.

De ne feledjük: a búcsú nem egy „ingyenjegy a mennybe”, hanem az Istennel való kiengesztelődés mély tapasztalata, amely a bűnbánaton, a szentségekben való részesedésen, a szeretetcselekedeteken és az imán keresztül válik valósággá.

3. Az ünnep lelki gyümölcsei – új kezdet egy zűrzavaros világban

Testvéreim, ma olyan korban élünk, amikor az emberek elveszítették az irányt, nem tudják, miért élnek, hová tartanak. Sokakban elhalt a remény, a lélek elfáradt a felszínességben, a zajban, a versenyben.

A Portiuncula ma így szól:

„Gyere haza!”

Haza – a lelked mélyére. Haza – Istenhez. Haza – az irgalom ölelésébe.

Ez az ünnep egy újrakezdés lehetősége. Egy kis sarokban, egy kápolnában – vagy a te szíved csendjében – történhet meg az, ami Ferenc atyával is megtörtént:

• az elengedés,
• a bűnbánat könnyei,
• a megbékélés,
• és az újjászületés.

Ezért ez az ünnep a kis emberek ünnepe: a megtört szívűeké, a keresőké, a bocsánatra vágyóké, az újrakezdők ünnepe. Egy csendes forradalom, amely nem hangos szavakban, hanem belső megtérésben, tiszta szeretetben és radikális egyszerűségben mutatkozik meg.

4. A Szűzanya és az angyalok társaságában

Szent Ferenc nem önmagában kereste az Istent. Tudta, hogy az égiek kísérik az utján. Ezért bízta magát a Boldogságos Szűz Máriára, akit Angyalos Boldogasszonyként tisztelünk ezen az ünnepen.

Az ő jelenléte – ahogy a templom nevében is benne van – angyali: védelmez, vezet, közvetít. Ahogy akkor, úgy ma is:

• amikor elveszünk a zűrzavarban,
• amikor nem látjuk a kiutat,
• amikor csüggedünk a saját gyengeségünk miatt,
  akkor az ő szelíd közbenjárása emel fel minket újra.

---

Befejezés – meghívás a kegyelemre

Szent Ferenc számára a Porciunkula nem csupán egy épület volt. Hanem szíve belső szentélye. A hely, ahol minden az Istentől kapott irgalomból indul.

Ma, amikor a világ félelemmel, megosztottsággal, kiüresedéssel küzd, Isten újra hív minket:

„Térj vissza. Kezd újra. Bocsánatot nyertél.”

Engedjük, hogy ez a kis hely, ez az alázatos ünnep, ez a búcsú kegyelme átformáljon minket is.

Ne feledd:

Isten nem a nagyokat, hanem azokat keresi, akik készek kicsivé válni.

És ahol az ember leborul – ott az ég is lehajol.