A Porciunkula kis kápolnája, ez a „kis terület” Assisi
határában, évszázadok óta a szív csendes szentélye. Itt nyert új irányt Szent
Ferenc atyánk élete, itt talált rá igazi hivatására, és itt távozott e földi
világból, átölelve „nővérünk, a testi halál” misztériumát.
Az Angyalos Boldogasszony ünnepe nem csupán egy liturgikus
emléknap, hanem a ferences lelkiség szíve – a megtérés, az irgalom, és az Isten
közelségére éhező ember belső szentélyének ünnepe.
A reggeli dicséret himnusza csendes imádságként szólal meg.
Nem harsog, nem magyaráz – kér és vall. Egyetlen mondattal megnyitja az ég és a
föld közti kaput:
„Mária, bármit kérsz, Fiad tőled semmit meg nem tagad.”
Ez nem teológiai spekuláció, hanem bizalomvallomás. Aki Máriához fordul, az nem
csupán közbenjárót keres, hanem belép egy bensőséges kapcsolatba – az Isten
Anyjával, aki szíve csendjében fogadta Isten Igéjét, és most az ő közelségébe
von minket is.
„Pártfogolj bennünket, akik kis kápolnádban tisztelünk…”
A kis kápolna nemcsak épület, hanem lélekállapot. Az a csendes hely, ahol
levetjük a világ zaját, és Istenre figyelünk. Mária pártfogása itt válik
valósággá – amikor letesszük magunkról a felesleget, amikor őszintén beismerjük
vétkeinket, amikor „szívbéli töredelemmel” kérjük az irgalmat.
A himnusz nem hagy illúziókat: vétkezünk. De nem azért, hogy
elbukjunk, hanem hogy megtanuljunk újra fölállni. Ezért kérjük: „sirassuk el
könnyek között… nyomát is tüstént irtsa ki a szívbéli töredelem.”
A bűnbánat itt nem a szorongás, hanem a megtisztulás útja. A könnyek ajándéka –
mint Szent Ferenc könnyei, melyek megújították a lelket és átváltoztatták a
világot körülötte.
A következő sorok már nemcsak a megtérésről, hanem az új
életformáról szólnak:
„Segíts, úgy teljék életünk, hogy Ferenchez méltó legyen; tisztaság és
önfegyelem kísérjen minket, ne a bűn.”
Ferences szerzetesként ezek a sorok újra és újra szembesítenek: vajon
életvitelemet áthatja-e az a tisztaság, amely nemcsak testi, de szándéki,
gondolati világosság? Van-e bennem az a szent önfegyelem, amely a szabadság
igazi jele – mert nem a vágyak uralnak engem, hanem Krisztus?
A cél nem a földi sikerek megszerzése, hanem:
„Múló jót vessen meg szívünk, örök bért áhítson csupán.”
Ez nem a földön járás nélküli álmodozás, hanem az örök perspektíva, jövőkép
megtartása a mindennapokban. A szívünk állandóan vágyik – de vajon mire vágyik?
A csillogásra vagy a világosságra? A sikert vagy az üdvösséget szeretné?
Végül a himnusz a szeretet tüzéről szól:
„Szennyektől tisztult életünk, szeretet tüze járja át.”
A tisztaság nem feszengő moralizmus, hanem a szeretet útjának kiszélesítése. Az
a szeretet, amely nem szentimentális érzés, hanem Isten lüktető jelenléte az
emberben – amely arra késztet, hogy Istenhez méltón éljek, mert Ő már méltónak
tartott arra, hogy meghaljon értem.
És végül a doxológia:
„Dicsőség neked, Jézusunk, kinek a Szűz szülőanyád.”
Ez az ünnep Máriáról szól – de végső soron mindig Krisztushoz vezet. Aki a Szűz
méhében öltött testet, az most bennünk akar élni – tisztán, szeretettel,
ferencesen.
Ferences testvéri szívvel, magamhoz is szólva így kérem:
Uram Jézus,
add meg nekünk a Porciunkula lelkületét –
a megtérés vágyát, a könnyek ajándékát,
a bűntől való szabadulás örömét
és a szeretet tüzét,
amely belülről égeti ki mindazt,
ami méltatlan a Te barátságodhoz.
Mária, Angyalos Boldogasszony,
védj minket, ne csak kívül,
de vezess be minket a belső kápolnába,
ahol csend, irgalom és újrakezdés fogad.
Ámen.
+++++
HIMNUSZ
„Mária, bármit kérsz, Fiad
tőled semmit meg nem tagad;
pártfogolj bennünket, akik
kis kápolnádban tisztelünk.
Tartsd távol, ami híveid
tiltott útra terelheti,
rettents el mindattól, ami ég
bosszúját vonná reánk.
Ha olykor mégis vétkezünk,
sirassuk el könnyek között;
nyomát is tüstént irtsa ki
a szívbéli töredelem.
Segíts, úgy teljék életünk,
hogy Ferenchez méltó legyen;
tisztaság és önfegyelem
kísérjen minket, ne a bűn.
Szent imában merülni el
teljék kedvünk mindenkoron:
múló jót vessen meg szívünk,
örök bért áhítson csupán.
Szennyektől tisztult életünk
szeretet tüze járja át;
méltán elvárja ezt Urunk,
kínálva bűnbocsánatát.
Dicsőség neked, Jézusunk,
kinek a Szűz szülőanyád,
áldassék Atyád s Lelketek
most és örök időkön át. Ámen.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése