„A felelősség nem teher, hanem szeretetből fakadó küldetés.”

Lefekvés előtti gondolat és esti ima – 18. évközi hét hétfő estéje

Sorozat: Az élet útjának zarándoklata a mindennapokban

Mottó: „Minden nap egy lépést a hit útján!

📖 Olvasmány: Ez 3,16-21

Ahogy este csendbe burkolózik a világ, talán mi is elgondolkodunk: vajon észrevettem-e ma azt az embert, akit Isten mellém állított? Meghallottam-e a szív csendjében, amikor arra hívott, hogy szóljak, vigasztaljak, bátorítsak?

Vianney Szent János estéi nem önmagáról szóltak. Az emberek üdvösségéért virrasztott, imádkozott, gyóntatott. Nem akarta „elkerülni a konfliktust” – inkább vállalta a kereszthordozást másokért. Mert a szeretet mindig túlmutat önmagán. És mindig mozgásban van: keres, figyel, szolgál.

Te is küldetésben vagy. A legnagyobb küldetésben: valakit segíteni hazatalálni az Atyához. Nem nagy szavakkal, hanem a jelenléteddel. Nem erőszakkal, hanem hűséggel. Nem ítélkezéssel, hanem együttérzéssel.

Ma este gondolj arra az egy emberre, akit talán elkerültél, vagy akiről lemondtál. Imádkozz érte. És kérd Istent: holnap merjek másként szeretni.

---

🙏 Esti ima

Uram,
ma újra emlékeztettél, hogy mások élete is a szívemre van írva.
Bocsásd meg, ha ma nem figyeltem, ha elkerültem,
ha inkább csendben maradtam, pedig szólnom kellett volna.

Köszönöm, hogy nem hagysz közönyben élni.
Hogy rám bízol embereket, sorsokat, kérdéseket –
és azt kéred, hogy szeretetből válaszoljak rájuk.

Ma este rájuk gondolok, akiket mellém állítottál:
barátot, testvért, munkatársat, gyereket, időset…
Ők is a Te képmásaid.
Áldd meg őket, és segíts, hogy holnap
ne csak nézzek – hanem lássak,
ne csak halljak – hanem meghalljak,
ne csak beszéljek – hanem szívből szóljak.

Őrizz meg engem és minden rám bízott lelket az éjszaka csendjében.

Ámen.