„Virrasztás a hétköznapok éjszakájában” - 15. évközi hét szombat reggeli üzenet

Sorozat: Az élet útjának zarándoklata a mindennapokban

Mottó: „Minden nap tégy egy lépést a hit útján!”

📖 Olvasmány: Kiv12,37–42  

„Az Úr virrasztott, hogy kihozza őket Egyiptomból.” - Kiv 12,37–42

Vajon mikor virrasztottál utoljára valaki mellett? Egy beteg gyermek ágya szélén? Egy szeretett hozzátartozó utolsó óráiban? Vizsga előtt vagy egy nehéz döntés hajnalán?

Ma a Szentírás emlékeztet: „Ez az éjszaka virrasztás volt az Úr előtt” (Kiv 12,42). A választott nép szabadulása nem nappal, nem ünnepi ceremóniával, hanem éjszaka történt – amikor az ember kiszolgáltatott, fáradt, sebezhető. De Isten nem alszik. Virraszt. És nemcsak akkor virrasztott – hanem ma is.

Ez a kép – az „Isteni virrasztás” – különösen mélyen szólítja meg a mai embert. Egy olyan korban, amikor sokan éjszakákon át dolgoznak, aggódnak, görnyednek számítógépek vagy betegágyak mellett, és úgy érzik: egyedül maradtak a küzdelmeikben.

De nem vagyunk egyedül. Isten velünk virraszt.

Amikor már nincs erőnk imádkozni, csak csendben ülünk… amikor a telefon nem csöng, és csak az aggódás kísér… amikor mások alszanak, és mi az élet súlyát hordozzuk – akkor is Ő ott van. Figyel. Vigyáz. Kísér.

Ez a gondolat nemcsak vigasztal, hanem kihívást is jelent. Mert a keresztény ember is „virrasztóvá” kell hogy váljon ebben a világban: jelen kell lennünk mások fájdalmaiban, keresésében, fáradtságában. Olyanokká kell lennünk, mint Isten: virrasztók. Akik nem fordítják el a fejüket, nem sietnek tovább, hanem időt, szívet, figyelmet adnak.

Az Egyiptomból való kivonulás hirtelen történt. A népnek készen kellett állnia. Nincs mindig „majd holnap”. Nincs mindig „ráérek később”. Néha az éjszaka a döntés órája.

Talán épp ez a mai reggel is hív: Vajon melyik rabságból akar ma Isten kiszabadítani téged? Mi az, amihez hozzánőttél, de már nem élet, csak megszokás? Mi az, amit el kéne engedni, hogy újra elindulhass?

És vajon ki az, aki éppen a te virrasztásodra, odafigyelésedre, türelmedre vár?

---

Kérdések a szívhez

• Érzem-e ma is Isten virrasztó, éltető jelenlétét az életemben?
• Képes vagyok-e virrasztani másokért – egy telefonhívással, egy mosollyal, egy csendes figyelemmel?
• Vannak-e életemben „rabságok”, amelyektől ma meg kellene szabadulnom?

---

Ima

Urunk, aki az éjszaka csendjében is őrködsz néped felett,

taníts minket is virrasztani – mások mellett, és a Te jelenlétedben!

Adj éberséget, hogy ne csak sodródjunk a hétköznapok árjával,

hanem készen álljunk a szabadulás, a változás, az elindulás órájára!

Ébressz rá, hogy nem vagyunk egyedül – mert Te ott vagy a sötétség mélyén is.

Ámen.

---

🕊 Napi útravaló:

„Aki szeret, az virraszt – Isten is így szeret.”