Mottó: „Minden nap
tégy egy lépést a hit útján!”
📖 Olvasmány: Ter18,1-10
A rohanó világban, ahol mindenki elfoglalt, sokszor
elhanyagoljuk a legfontosabbat: a jelenlétet. Nemcsak mások iránt, hanem Isten
iránt is. Ma Ábrahám sátránál Isten maga áll meg. Nem kürtökkel, nem villanó
fényekkel, hanem három vándor képében. Ábrahám észreveszi őket. Nem néz
félre. Nem mondja: „Nincs időm.” A Szentírás egy apró, mégis sorsfordító
pillanatot örökít meg: Isten eljön – és Ábrahám befogadja.
És te? Ha ma Isten megállna az életed peremén –
észrevennéd?
Sokszor hisszük, hogy az Istennel való találkozáshoz
különleges hely kell, csend, templom, elvonulás. De Isten ott is érkezik, ahol
mosatlan edények vannak, ahol gyerekzsivaj tölti be a teret, ahol ügyeletek
váltják egymást a kórházi folyosón, ahol a főnök új határidőt ad, ahol egy idős
ember csak azt kérdezi: „Van egy perced?”
Az Istenhez vezető út a másik ember felé vezet. Az, ahogyan
jelen vagyunk. Ahogy időt adunk. Ahogy lelassítunk, odaülünk, és kérdezünk:
„Hogy vagy?” És amikor megnyitjuk az ajtót, a szívünket, az időnket – valami
történik: nem csak mi adunk, hanem mi magunk is találkozunk az élő Istennel.
Ábrahám nem sejti, de a vendégek szájából ígéret hangzik el:
„Egy év múlva fiad lesz.” A figyelem, a vendégszeretet, a jelenlét –
életet hoz. Áldást hoz.
Kérdések, amik elcsendesítenek:
- Kinek
nem voltam jelen az elmúlt héten?
- Hol
rohantam túl gyorsan, és nem vettem észre, hogy Isten ott állt az út
szélén?
- Mi
lenne, ha ma nem csak dolgaim lennének, hanem találkozásaim is?
Ne csak vendégként tekints Istenre az életedben. Lásd meg Őt
az emberekben. S néha – legyél te az a sátor, ahol megpihenhet az Úr.
🙏 Rövid ima:
🌾 Napi útravaló – egy
mondat a szívnek:

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése