(16. évközi vasárnap • Természetben celebrált szentmise)
A természet: Isten mozgó katedrálisa
Kedves Cserkészek, Vezetők, Szülők és Mindnyájan, akik itt vagytok!
Ma nem tégla és kőfalak között, nem harangzúgás alatt gyűltünk össze, hanem Isten élő templomában. Az égbolt a mennyezetünk, az erdő fái a falaink, és a madarak dala, a szél zúgása szolgál orgonaként. Ez a természet: Isten mozgó katedrálisa – ahogyan Victor Hugo fogalmazott.
Ez a templom nemcsak a teremtés csodája, hanem szent tér, ahol az emberi lélek fölemelkedik. Ahol a szív elcsendesedik. Ahol újra megtanulunk figyelni – Istenre, egymásra, önmagunkra.
A mai szentmisén – e záró ünnepen – hálát adunk a tábor minden élményéért, de nemcsak visszanézünk, az eltelt tábori napokra, hanem útravalót is szeretnénk kapni. Egy belső iránytűt – amely cserkészként, keresztényként segít eligazodni a világban.
1. Az iránytű első útmutatása: a cserkész nem egyedül jár – hanem közösségben él
A tábori irányelveitek, amit Orsitól elkértem, így fogalmaznak: „A cserkészek barátsága egyszerű, őszinte és hűséges. Mindig kiállnak egymás mellett, még akkor is, ha hibáznak.”
Ez a barátság emlékeztet minket arra, amit Jézus tanított: „Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint amikor valaki életét adja barátaiért.”
Az imént felolvasott evangéliumban (Lk 10,25–37) az irgalmas szamaritánus történetét hallottuk. Valaki megáll az úton. Lehajol a szenvedőhöz. Segít – nem azért, mert elvárják tőle, hanem mert szíve van hozzá.
Ez a cserkész lelkület. Nem csak érzelmi együttérzés, hanem konkrét tett. Ezért mondja a cserkésztörvény is: „A cserkész, ahol tud, segít.”
2. A második útmutatás, a cserkész a szolgálat embere – és így Isten embere
Izajás próféta könyvéből hallottuk: „Ha megosztod kenyeredet az éhezővel… akkor földerül világosságod, mint a hajnal.” (Iz 58,6–11)
Isten az ilyen embereket szereti. Nem a nagy szavakat, hanem az egyszerű cselekedeteket. Nem a kifogásokat, hanem a bátor vállalást.
A cserkésztáborban, akár főzésnél, tűzrakásnál, egy nehéz túrán – mindig van lehetőség segíteni. Nem azért, hogy jutalmat kapjunk – hanem mert a szeretet cselekszik.
Ez a mindennapokban is így van. Aki a bajban nem fordítja el a fejét, hanem segít, az Isten barátja lesz. Ahogyan Jézus mondta: „Menj, és tégy te is hasonlóképpen!”
3. A harmadik útmutatás, a cserkész alázatos – mert tudja, hogy ő is úton van
A cserkész nem kérkedik. Nem azért jön táborba, hogy jobbnak lássák másoknál – hanem hogy jobbá váljon, mint amilyen tegnap volt.
A tábori irányelv így fogalmaz: „A cserkész karaktere kifejezetten alázatos. Nem kérkedik, nem akar több lenni másoknál. Egyszerű, de őszinte szívű.”
Ez a belső tartás. Az erő, amely nem harsány, de stabil.
Ez a jézusi lelkület – aki azért jött, hogy szolgáljon, és ne, hogy neki szolgáljanak.
4. A negyedik útmutatás: a megbocsátás, a kibékülés művészete is cserkész erény
A cserkészélet nem mentes a konfliktusoktól. Néha feszültség, félreértés is előfordul. De a kulcs nem az, hogy soha ne hibázzunk – hanem az, hogy megtanuljunk bocsánatot kérni és megbocsátani.
Ahogyan a tábori szövegben is áll: „Előfordul, hogy a cserkészek összevesznek – de mindig kibékülnek.”
Ez a szeretet valódi próbája. Mert a szeretet nem hibátlan – hanem megbocsátani tudó. A keresztény, a krisztusi közösség is akkor él, ha megvan benne a kiengesztelődés lelkülete, a megbocsátás készsége.
5. Az ötödik útirány: a cserkész öröksége, amit hátrahagy: egy jobb világ
Baden-Powell mondta: „Próbáljátok meg úgy itt hagyni ezt a világot, hogy jobb legyen, mint ahogy kaptátok.”
Ez nemcsak egy jó tanács – hanem életprogram.
És nemcsak Baden-Powell mutatott utat nektek ebben, hanem a csapatotok névadója és védőszentje, Szent Imre herceg is.
Szent István király fia, Imre nem könnyű életre készült – hanem arra, hogy Isten akaratát teljesítse.
Fiatal volt, tele lehetőséggel, hatalommal – mégis úgy döntött: tisztán, hűségesen, Istenre figyelve akar élni.
Híres volt tisztaságáról és önfegyelmezéséről – de nem félelemből, hanem Isten iránti szeretetből vállalta, hogy szívét és életét megőrzi a bűntől, a rossztól.
Egy olyan korban, amikor a hatalom és gazdagság könnyen elérhető volt, ő mégis az erény útját választotta. Ez ma is üzenet:
💬 „Légy erős a jóban! Őrizd meg a szívedet – ne az erő fitogtatása, hanem a szeretet vezessen!”
Ahogyan nevelője, Szent Gellért püspök tanította: az igazi nagyság nem címekben vagy külsőségekben rejlik, hanem az alázatban, a szolgálatban, és az imádságos szívben.
Szent Imre nem lázadt a szülői vagy a lelki útmutatások ellen – hanem alázattal tanult, formálódott. Ez ma is példa: a cserkészvezető nem parancsnok, hanem útmutató. A szülő nem korlát, hanem kísérő.
💬 Igy hát: „Aki tanul engedelmeskedni, az megtanul másokat is felelősséggel vezetni.”
Imrét trónörökösnek nevelték – de nem a dicsőség, hanem a szolgálat útját kereste.
Életének célja az volt, hogy hivatását Isten akaratával összhangban töltse be – bármi is legyen az.
💬 „A jövő még nem készen vár rád – de Isten már látja benned a küldöttet. Készülj rá!”
Imre a jövő embere volt – de a jelenben készült rá.
Ez rátok is igaz lehet.
Merjetek jók lenni. Merjetek szelídek, de bátrak, tiszták és erősek lenni. Mert akkor nemcsak cserkészek lesztek – hanem Isten barátai, akik valóban jobbá teszik a világot.
Ez az örökség egy láncszem, amely összeköt generációkat, a nemzedékeket.
Ugyanis minden kis jó tett – egy segítő kéz, egy mosoly, egy kedves szó – egy újabb kavics a hídon, amelyet egymás felé építünk.
Mert Isten is ilyen:
összeköt, s nem elválaszt;
felemel, s nem elnyom;
meggyógyít, s nem megbüntet.
Befejezés – Küldetés és hálaadás
Kedves Cserkészek!
Ahogy most véget ér ez a tábor, és lassan hazaindultok, ne csak a hátizsákotokban vagy a cserkész naploban, amit bizonyára vezettek, vigyétek haza az élményeket. Vigyétek magatokkal azokat az értékeket is, amiket itt tanultatok, az öt útmutatás gyümölcsként:
1. Az egyszerűség örömét
Amikor nem a legdrágább dolgok tesznek boldoggá, hanem az, hogy együtt vagyunk, nevetünk, játszunk, és a legegyszerűbb pillanatban is meglátjuk a jót.
2. A közösség megtartó erejét
Amikor tudom, hogy nem vagyok egyedül, mert van, aki mellém áll, ha elfáradok, és én is ott vagyok, ha a másiknak van szüksége rám.
3. A szolgálat lelkületét
Amikor nem várom meg, hogy kérjenek, hanem önként segítek – és ez nem fáraszt, hanem örömet ad.
4. A bocsánatkérés alázatát
Amikor nem félek kimondani, hogy „sajnálom”, „bocsánat” és tudom, hogy attól nem kevesebb leszek, hanem igazabb ember.
5. A világjobbítás bátorságát
Amikor hiszem, hogy egy kis jócselekedet is számít, és meg merem tenni, még ha senki más nem is teszi.
Tehát: – az egyszerűség örömét, – a közösség megtartó erejét, – a szolgálat lelkületét, – a bocsánatkérés alázatát – és a világjobbítás bátorságát.
Ez nem csupán cserkésztulajdonság – ez keresztény küldetés. Ez Isten barátainak életformája.
Ahogyan Jézus mondta: „Menj, és tégy te is hasonlóképpen!”
Záró ima
Urunk, Istenünk!
Hálát adunk Neked ezért a táborért, a természet csodájáért, a barátság ajándékáért, a közös élményekért.
Áldd meg cserkészcsapatunkat, vezetőinket, szüleinket, és az előttünk álló napokat!
Add, hogy amit itt tanultunk – szeretetet, felelősséget, segítőkészséget –
tudjuk magunkkal vinni a hétköznapokba is.
Adj erőt, hogy mindig ott segítsünk, ahol tudunk,
és legyen bennünk alázat, bátorság és derű –
hogy valóban jobbá tegyük a világot, mint ahogy kaptuk. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése