„Ne félj! Az Úr harcol érted!” - 16. évközi hét hétfő – reggeli üzenet

 

Sorozat: Az élet útjának zarándoklata a mindennapokban

Mottó: „Minden nap tégy egy lépést a hit útján!”

📖 Olvasmány: Kiv 14,5-18 „Az Úr harcol értük, ti csak maradjatok veszteg!” (Kiv 14,14)

A mai szentmise olvasmánya, a Kivonulás könyvének 14. fejezete, drámai jelenetet tár elénk: a fáraó hadserege üldözi a menekülő izraelitákat, akik előtt ott a Vörös-tenger, mögöttük a pusztulás. Emberileg nézve – nincs kiút. Isten azonban ott van a zűrzavarban is, és Mózesen keresztül szól: „Az Úr harcol értetek, ti csak maradjatok veszteg.”

Hány ilyen helyzet van az életünkben?

Amikor szorít az idő, nyomasztanak a feladatok, nyakunkon a határidő, és mégis azt kérdezzük: „Hol van most az Isten?”

A stresszes hétfőkön, az aggodalmakkal teli reggeleken, a betegágy mellett virrasztva, egy elrontott mondat után, a belső kiüresedés óráiban… – amikor leginkább úgy érezzük, hogy egyedül maradtunk a félelmeinkkel.

És mégis:

Isten jelen van. Nem csak a templomban, hanem a gyár zajában, az iskolai felelet előtt, a mosatlan edények fölött, vagy épp egy szerettünk sírjánál. Nemcsak hallja a segélykiáltást, hanem harcol értünk. De nem mindig fegyverrel – néha csak azzal, hogy ad erőt egy lépéshez. Egy türelmes szót. Egy jó ötletet. Egy csendes békét. Egy bátor döntést.

A mai ember egyik legnagyobb kísértése az, hogy mindig tennie kell valamit. Fut, intézkedik, pótol, reagál. Pedig az isteni logika máshogy működik: néha épp azzal harcol értünk az Úr, hogy csendben maradásra hív. Hogy ne kapkodjunk, ne magyarázkodjunk, ne támadjunk vissza, ne meneküljünk – hanem álljunk meg, és figyeljünk Rá.

💬 Kérdésed mára:

Mikor volt utoljára, hogy csak csendben megálltál Isten előtt, és hagytad, hogy Ő „harcoljon” helyetted?

👉 Tudsz ma ilyen pillanatot teremteni – legalább öt perc erejéig?

Hol érezted utoljára azt, hogy „már nem bírom tovább”, és mégis történt valami váratlan, ami továbbsegített?

Talán épp ott lépett közbe Isten…

---

Ima

Uram, harcolsz értünk akkor is, amikor mi már feladtuk. Köszönöm, hogy nem várod el, hogy mindig erős legyek, csak azt kéred, hogy bízzam Rád a csatáimat. Adj ma türelmet a csendhez, bátorságot a bizalomhoz, és nyitott szívet, hogy észrevegyem: már most is velem vagy. Ámen.

---

🕊 Útravaló egy mondatban:

„Nem mindig neked kell győznöd – elég, ha nem hagyod el a győztest.”