15.
évközi hét szerda reggeli üzenete
Sorozat:
Az
élet útjának zarándoklata a mindennapokban
Mottó: „Minden nap
tégy egy lépést a hit útján!”
📖 Olvasmány: Kiv3,1-6.9-12
„Vedd le sarudat, mert szent föld az, amelyen állsz!” (Kiv 3,5)
Mózes nem egy templomban, nem egy szent hegyen, hanem a
puszta hétköznapban, a juhok legeltetése közben találkozik az Istennel.
Lehet, hogy épp a te irodád, a műhelyed, a konyhád padlója,
vagy a buszmegálló az égő csipkebokor helye – csak észre kell venned. Lehet,
hogy a gyermeked, az unokád tekintetében, egy váratlan találkozásban, egy apró
örömben vagy egy nagy szenvedés közepette gyullad fel az a tűz, amely nem
emészt el, de elcsendesít és megállít.
Isten szent helyet teremt körülötted – nem díszlettel, hanem
jelenlétével. A kérdés: megállsz-e? Meghallod-e? Leveszed-e „sarudat” – vagyis:
elengeded-e a kontrollt, a rohanást, a megszokott válaszokat? Mert csak a
mezítlábas lélek érzi meg a föld melegét. És csak az hallja meg a küldetést,
aki csendben marad.
Mózes azt kérdezi: „Ki vagyok én, hogy elmenjek?” – Mi is
ezt kérdezzük. De Isten nem magunkért küld: „Én veled leszek” – mondja.
Nem a képességeink, hanem az Ő jelenléte az, ami képessé tesz. Ez a mindennap
kegyelme: hogy ahol Isten küld, ott Ő maga is ott van.
🌿 Napi útravaló – egy
mondat a szívnek
„A hétköznap is szent hely, ha Isten jelenlétében járod végig.”

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése