Ismét eltelt egy nap. Talán sikerült ma valamit letenned.
Talán csak egy pillanatra. Talán újra visszavetted, amit reggel odaadtál. Ne
szépítsük: ilyenek vagyunk. De az evangélium nem a tökéletes teljesítményről
szól, hanem a hűséges visszatérésről.
Jézus reggel azt mondta: „Gyere hozzám.” És ez a meghívás
estére sem veszít az erejéből. Nem jár le. Nem kopik meg. Most, amikor
csendesedik a nap, amikor már nem kell szerepeket játszani, megint ott áll
előtted ugyanazzal a szelíd, de határozott hívással: „Add ide.”
Mit cipeltél ma? Feszültséget? Félelmet? Meg nem
értettséget? Bűnt? Kimerültséget? Ne elemezd túl. Ne magyarázkodj. Egyszerűen
add oda. Jézus nem könyvelő, aki elszámoltat – hanem Megváltó, aki felemel.
„Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű.” Ez
nem gyengeség. Ez az isteni erő formája. A szelídség nem meghátrálás, hanem
uralom önmagunk felett. Az alázat nem kisebbrendűség, hanem az igazság
elfogadása: Isten az Isten – és én rászorulok. Ez az a pont, ahol a béke
megszületik.
Sienai Szent Katalin nem csak nappal követte Krisztust,
hanem a sötétségek idején is. Nem akkor volt hűséges, amikor könnyű volt, hanem
amikor fájt. És éppen ezért lett szabad. Nem a körülményei miatt, hanem mert
mindent Krisztushoz kötött.
Most este van. Ez a nap már nem jön vissza. De a kegyelem
most is itt van. Ne zárd le a napot úgy, hogy mindent magadnál tartasz. Adj még
oda valamit. Lehet, hogy pont azt, amit a legjobban őriznél.
Útravaló gondolat:
A nap akkor zárul jól, ha nem viszel mindent tovább magaddal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése